Őszi chanson (II.) (Kántás Balázs fordítása)
Száll gyászzene
a táj bele
megremeg
mint jeges tőr
szúrja az ősz
lelkemet
Ábrázatom
torz csonthalom
zokogok
szívemben száz
múlt emlékláz
kavarog
Így múlok el
ahogyan kell
csendben én
szél sodorta
elszáradt fa-
levélként