Úton (Ábrányi Emil)

Úton
szerző: Ábrányi Emil

1887

Körülöttem éljenezve
Zúg az ember-áradat;
Űzöm, hajtom a sikert, mint
Agarász a gyors vadat.

És előttem - míg lobot vet
Lelkemben a szenvedély -
Mint kelő nap sík határon,
Lángbetűkkel áll a cél.

És a tettek égő vágya
Terjed bennem, mint a tűz;
S a dicsőség délibábja
Városról-városra űz.

Átrohannám a világot,
Döntve mindent, ami gát,
Hogy megosszam milliókkal
Elveim diadalát.

S mégis - van perc, hogy e lázas,
E merész küzdés alatt,
Mint harangszó a távolból
Csap felém egy gondolat.

Megkap egy bús, édes érzés,
Hogy százszor jobb volna tán:
Porladni a temetőben,
Gáborkámnak oldalán!