Öt hét léghajón/VII. fejezet
| ← HATODIK FEJEZET | Öt hét léghajón szerző: Jules Verne Hetedik fejezet | NYOLCADIK FEJEZET → |
Mértani részletek. - A léggömb hordképességének kiszámítása. - A kettős léggömb. - A boríték. - A csónak. - A titokzatos készülék. - Az élelmiszerek. - A ráadás.
Fergusson már régóta foglalkozott expedíciójának részleteivel és magától értetődik, hogy a léghajó, e csodálatos jármű, melynek őt a levegőn át szállítani kellend, volt gondjainak főtárgya.
Mindenekelőtt, hogy a gömb terjedelme túlságos nagy ne legyen, elhatározta, hogy hidrogéngázzal tölti meg, mely tizennégy és félszer könnyebb a levegőnél. E gáz előállítása könnyű, és ez bizonyult a léghajózási kísérleteknél eddig legalkalmasabbnak.
Pontos számítások alapján a doktor úgy találta, hogy az utazásához elkerülhetetlenül szükséges tárgyak és egész készüléke az utazókkal együtt mindössze négyezer fontot fog nyomni, tehát ennyit kell a léghajónak emelni; ebből kiindulva ki kellett számítani a felszálló erőt, mely a súlyt vinni képes legyen, a hidrogén mennyiségét és a gömb térfogatát.
Négyezer font súlynak a közönséges levegőből negyvennégyezernyolcszáznegyvenhét köbláb felel meg, ennyi levegőt kell tehát helyéből kiszorítani; vagy ami ugyanaz, negyvennégyezernyolcszáznegyvenhét köbláb levegő körülbelül négyezer fontot nyom.
Már most ha egy ily negyvennégyezernyolcszáznegyvenhét köbláb terjedelmű gömböt közönséges levegő helyett a tizennégy és félszer könnyebb hidrogéngázzal töltünk meg, ez csak kétszázhetvenhat fontot fog nyomni és így a különbség a hidrogén és ugyanannyi levegő között 3724 fontot tevén; a léggömbben foglalt gáz és az általa helyéről kiszorított levegő súlya közötti különbség adja a léggömb emelkedési képességét.
Ámde, ha a mondott 44,847 köbláb térfogatú gázt a gömbbe mind beleszorítanók, az egészen megtelne; de annak nem szabad történni, mert amint a léggömb magasabb s így ritkább légrétegekbe emelkedik, kevesebb lévén reá a külső lég nyomása, a hidrogéngáz terjeszkedni iparkodnék és szétpukkasztaná a gömböt. A léggömböket ezen oknál fogva csak kétharmadrésznyire szokták megtölteni.
Fergusson doktor azonban bizonyos csak általa ismert okból elhatározta, hogy léggömbjét a gázzal csak félig tölti meg a gázzal; mivel pedig 44,847 köbláb hidrogéntt kellett vinnie, ennélfogva léggömbjének körülbelül kétakkora térfogatot adott.
Léggömbjét a tapasztalatilag legelőnyösebbnek bizonyult hosszúkás alakra készítette, úgyhogy annak magassága 75, szélessége pedig 50 láb lévén, mintegy 90,000 köbláb térfogatú tojásdad léggömböt nyert[1].
Ha doktor Fergusson egy helyett két léggömböt készíttet, a siker esélyei ezáltal részére kedvezőbbé váltak volna; mert azon esetre, ha az egyik el is találna pukkadni, megmarad a másik, amelynek segélyével, teher kidobása mellett fentarthatja magát; ámde a két gömböt összekötve, egyenletesen kormányozni felette nehéz, mert arról van szó, hogy mindkettőnek egyenlő emelkedőképessége maradjon.
Fergusson tehát hosszas megfontolás után azon elmés gondolatra jött, hogy két gömb előnyét biztosítsa a maga számára, de annak hátrányai nélkül; két gömböt készíttetett ugyanis, de az egyiket nagyobbra szabta, a másikat pedig ebbe belefoglalta, úgy, hogy tulajdonképpen csak egy, de kettős borítékú léggömbje legyen. A már mondott terjedelmű külső gömbbe egy ugyanoly alakú kisebb gömböt helyezett. Ezen belső léggömb magassága csak 68, szélessége 45 láb, s így térfogata csak hatvanhétezer köbláb volt; ennélfogva a külső gömb által bezárt gázban szabadon úszhatott. A belső gömbtől a külsőbe pedig csapóajtó nyílt, mely szükség esetére a kettő között közlekedést engedett.
E berendezés azt az előnyt nyujtotta, hogy ha leereszkedés céljából a hidrogén egy részét ki kellett ereszteni, csak a külsőből eresztenek ki, és ha ebből mind kieresztenék is, a belső érintetlen maradna. Akkor pedig a külső borítékot, mint fölösleges és alkalmatlan terhet el is lehet távolítani, a belső azonban teljesen felfújva maradván, nem fogná fel annyira a szelet, mint a lelohadt léggömbök szokták.
De még szerencsétlenség esetén is, ha a külső gömb megsérülne vagy megrepedne, a belső még mindig egész maradna.
A kettős léggömb borítékát guttaperchával bevont lyoni selyemtafotából készítették. Az így elkészített gumikátrányos anyag teljesen áthatlan, sem nedvesség, sem levegő, sem savak azt meg nem támadják, sőt még a belezárt gázt sem. A mellett a gömb felső sarkán a kelmét kétrétben vették, mivel minden feszerő úgyszólván oda központosul.
E boríték megakadályozta a gáz elillanását határozatlan időre; súlya minden kilenc négyszögláb területre csak félfontot tett ki; miután pedig a külső gömb felülete mintegy 11,600, a belsőé 9200 négyszög lábat tett, az egész kettős boríték súlya mindössze 1160 fontra rúgott.
A kötelek, melyeken a csónak függött, a legjobb kenderből készültek, és a két szellentyű, mint valamely hajó kormánylapátja, a legnagyobb gonddal volt elkészítve.
A csónak, mely gömbölyű és tizenöt láb átmérőjű volt, kosárfűzből lett fonva és könnyű vaspántokkal megerősítve, fenekén pedig alul rugókkal felszerelve, melyeknek netaláni odaütődések esetén a lökést gyengíteni volt hivatása. Súlya a kötelekkel együtt nem volt több kétszáznyolcvan fontnál.
A doktor azonfelül készíttetett négy szekrényt, négy vonalnyi vastag bádogból, ezek egymással csövekkel voltak összekötve, a csövek pedig nyitható és zárható csapokkal ellátva. Ezekhez kapcsolt mintegy két hüvelyk átmérőjű csavarcsövet, mely két egyenlőtlen hosszúságú ágban végződött, az egyiknek hossza 25, a másiké pedig 15 lábat tett ki.
A bádogszekrények úgy lettek a csónakban elhelyezve, hogy minél kisebb helyet foglaljanak el; a csavarcső, melyet csak később kellett odacsavarni, külön lett csomagolva, úgyszintén egy igen erős Bursen-féle villamos telep is. Ezen készülék oly ügyesen volt összeállítva, hogy nem nyomott többet 700 fontnál, beleértve még huszonöt gallon[2] vizet is egy külön szekrényben.
Az utazáshoz való eszközök állottak: két légsúlymérő, két hévmérő, két tájoló, egy sextans, két chronometer, egy mesterséges horizon és altazimuthból, hogy ezek segélyével messzebb fekvő és hozzáférhetetlen tárgyakat jobban ki lehessen venni. A greenwichi csillagda a doktornak rendelkezésére állott. Neki különben nem volt célja fizikai kísérleteket tenni; ő csak az iránnyal akart tisztában lenni és a főbb folyók, hegyek és városok fekvését tüzetesen meghatározni.
Ellátta magát továbbá két erős vashorgonnyal és egy mintegy 50 láb hosszú, könnyű, de erős és tartós, selyemből csavart létrával.
Fergusson legpontosabban kiszámította élelmiszerei súlyát is, állottak ezek: tea, kávé, kétszersült, besózott hús és pemmikanból (ez szárított húsból készült oly eledel, mely csekély térfogat mellett sok táperőt foglal magában). Italul, megfelelő szeszkészleten kívül két víztartót állított fel, melynek mindegyikébe körülbelül egy hektoliter fért bele.
Ezen különféle élelmicikkek fogyasztása által kellett a tehernek lassanként fogyni; mert tudnunk kell, hogy a léggömb egyensúlya a légkörben felette érzékeny. Gyakran a legkisebb súlyveszteség elegendő arra, hogy a léggömb helyzetében jelentékeny változást idézzen elő.
A doktor nem felejtkezett meg egy sátorról sem, mely a csónak egy részét befedé; továbbá pokrócokról, melyekből az összes ágynemű állott; de a vadászpuskái és lőszerkészletéről sem.
Az egész súly tehát a következő volt:
Fergusson: 135 font
Kennedy: 153 «
Joe: 120 «
A két léggömb: 1160 «
A csónak és kötelei: 280 «
Kézi eszközök: 196 «
Élelmiszerek: 380 «
Víz: 400 «
A bádogszekrények és csövek együtt: 700 «
A hidrogén súlya: 276 «
Teher: 200 «
Összesen: 4000 font.
Így volt felosztva a gömb emelő ereje által elbírható 4000 fontnyi súly.
Nehezék gyanánt csak 200 fontot vitt magával; csupán, amint mondá «előre nem látott esetekre», mert készülékében tökéletesen bízva, remélte, hogy teher kidobására a sor nem igen fog kerülni.