Öt hét léghajón/II. fejezet
| ← ELSŐ FEJEZET | Öt hét léghajón szerző: Jules Verne Második fejezet | HARMADIK FEJEZET → |
A «Daily Telegraph» egy cikke. - Tudósok tollharca. - Petermann támogatja barátját, dr. Fergussont. - A tudós Kohner válasza. - Fogadások. - A doktor több rendbeli ajánlatot kap.
A következő napon a «Daily Telegraph» január 15-iki számában egy cikk jelent meg, mely így hangzott:
«A rengeteg afrikai sivatagok titka végre nyilvánvaló lesz, egy modern Oedipus fogja nekünk megadni ama talány megoldását, melyet hat évezred tudósai megfejteni nem tudtak. A régi időkben a Nílus forrásait keresni «fontes Nili quærere» annyit jelentett, hogy őrült dologba fogni, elérhetlen agyrém után törekedni».
«Most már doktor Barth a Denham és Clapperton által kitűzött utat Szudánig bejárta, másrészt meg doktor Livingstone merész kutatásait a Jóremény-fokától egész a Zambezi folyóig kiterjesztette, Burton és Speke pedig fölfedezték a nagy belföldi tavakat és ezáltal három utat nyitottak a civilizáció számára; ezek átmetszési pontja, hová még utazó nem juthatott, Afrika kellő közepe; erre kell most már minden törekvésnek irányulni.»
«Ime most a tudomány ezen rettenthetlen előharcosainak munkálatai dr. Fergusson Sámuel merész kísérlete által egymással összeköttetésbe fognak jutni.»
«E vakmerő utazó, kinek nagyszerű kutatásait már eddig is oly nagy érdekkel vették olvasóink, feltette magában, hogy egész Afrika felett, kelettől nyugatig, utazik át léghajón. Ha jól vagyunk értesülve, ezen csodálatraméltó utazás kiindulási pontja Zanzibár volna Afrika keleti partján; ami az utazás végpontját illeti, ennek kiderülése a gondviselés számára van fenntartva.»
«Ezen tudományos felfedező útra nézve tegnap tették meg hivatalosan a britt királyi földrajzi társaságban az indítványt és a költségek fedezésére egyidejűleg kétezer ötszáz font sterlinget meg is szavaztak.»
«Mi ezen bámulatra ragadó vállalkozásról, melynek a földrajz évkönyveiben párja nincsen, olvasóinkat folytonosan fogjuk tudósítani és annak lefolyásáról tüzetes értesítésekkel szolgálandunk.»
Ezen közlemény, mint gondolható, óriási feltünést keltett. Eleinte nem is talált hitelre; sokan dr. Fergussont csak képzeletben létező költött személynek hitték, kit Barnum uram talált ki azon célból, hogy miután az Egyesült-Államokban már lejárta magát, most a britt földre jön «üzletet csinálni».
Genfben a «Bulletin de la Société Geographique» februáriusi számában egy tréfás válasz jelent meg a fenti cikkre, mely szellemdús modorban gúnyolódott a londoni királyi földrajzi társaság, a Traveller-klub és az óriási tok felett.
De Petermann, az ő Gothában megjelenő «Mitteilungen» folyóiratában csakhamar tökéletesen elhallgattatá a genfi újságot. Petermann személyesen ismerte Fergusson doktort és jót állt érte, hogy amire merész barátja vállalkozott, az meg is lesz.
A kételkedés egyébiránt csakhamar lehetetlenné vált, mert az előkészületek megkezdődtek Londonban; a lyoni selyemgyárak nagy megrendelést kaptak léggömb készítésére való selyemtafotára; végre a britt kormány is a «Resolut» nevű szállítóhajót bocsátá Fergusson rendelkezésére Pennet kapitány parancsnoksága alatt.
Csakhamar mindenfelől felbátorító nyilatkozatok és szerencsekívánatok jelentek meg. A tervezett utazás részleteit a párisi «Bulletin de la société geographique» apróra leírta és közölte; a Malte Brun-féle «Nouvelles annales des voyage de la géographie de l'histoire et de l'archéologie» című folyóiratban figyelmet keltő cikk látott napvilágot. A «Zeitschrift für allgemeine Erdkunde»-ban dr. Kohner tollából egy kiválóan gondos tanulmány jelent meg, melyben az utazás lehetőségét, az eredményre való kilátást, az akadályok természetét, a levegőben való utazásnak kiszámíthatatlan előnyeit fényesen megvilágította; csupán az elindulás helye ellen volt kifogása és Massuah-t, Abisszinia egy kis kikötőhelyét ajánlotta, honnan James Bruce 1768-ban a Nílus forrásainak kikutatására elindult. Máskülönben minden fenntartás nélkül bámulattal adózott doktor Fergusson vállalkozó szellemének, és ama háromszoros ércpáncélba zárt bátor szívnek, mely ily utazást kezdeményezett és arra vállalkozott is.
A «North American Rewiew» nem minden irígység nélkül tekintett ezen Anglia dicsőségét előmozdító vállalatra; a doktor tervét tréfás oldaláról fogta fel és felhívta őt, hogy ha már egyszer úgy is útra kerekedett, jöjjön át mindjárt Amerikába is.
Szóval, minden lap és folyóirat különféle variációkban mind ezen témát tárgyalta.
Jelentékeny fogadások történtek úgy Londonban, mint egész Angliában: 1-szer a felett, vajjon doktor Fergusson a valóságban létezik-e? 2-szor maga az utazás felett, melybe némelyek szerint bele se fognak kezdeni, mások szerint nem fogják végrehajtani; 3-szor a felett, vajjon valószinű-e vagy nem doktor Fergusson visszatérése?
Jelentékeny összegeket tettek kockára, mintha csak egy epsomi futtatásról volna szó.
Így a hívők és kétkedők, tudósok és műkedvelők, vállalkozók és kalandorok szeme a nagy utazó felé fordult; ő lett akaratlanul is a nap hőse; látogatásokkal, levelekkel, kérdésekkel ostromolták és ő szívesen adott tervéről felvilágosítást bárkinek, nem volt nálánál természetesebb és könnyebben hozzáférhető ember. Nem egy merész kalandor ajánlkozott részt venni az ő kísérletének veszélyében és dicsőségében, de ő visszautasítá a nélkül, hogy e visszautasításnak okát adta volna.
Azonfelül beállítottak nála mindenféle gépezetek feltalálói, hogy rendszerüket a léggömb kormányzására felajánlják; ő azonban semmire rá nem állott és ha kérdezték, vajjon tán ő maga talált-e fel valamit ez irányban? - makacsul vonakodott határozott felvilágosítást adni és csak buzgóbban látott hozzá utazása előkészítéséhez, mint valaha.