Öregség (Sárközi György)

A Wikiforrásból
Öregség
szerző: Sárközi György

Sápadt fiucska-koromban
különös álmokat láttam,
furcsa dolgokon tünődtem
a zöldhálós gyermekágyban.

Szédültem a folyosókon,
a sötét szobákban féltem,
csúf boszorkányujjak nyúltak
asztal, szekrény alól értem.

Körülöttem a homályban
árnyékszín virágok nyíltak,
csak én magam tündököltem,
mint a betlehemi csillag.

Ma már a világ világos,
mindent tudok, mindent értek,
mindenbe belenyugodtam,
nem háborgat több kisértet.

Csak énbennem van sötétség,
csak magamba nézni félek,
csak holdtalan éjszakáim
lesznek egyre feketébbek.