Öreg legény szerelme

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Öreg legény szerelme
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 4. szám

Tizennyolc évednek csodáját,
Aranyos, szép lyán-ifjuságod
Titkait és a várt titkokat
Ajkaiddal miért kínálod?

Fájó fejemet símogatva
Nézz bele nagy, fáradt szemembe,
Ma szeretlek és diákosan
Megfrissült a csókjaim kedve.

Ma megbódulok friss testedtől,
Mint tubarózsa illatától,
Ma szeretlek és fájdalmasan
Rejtenélek el a világtól.

De ha holnap ifjabbat látsz majd,
Erősebbet, szebbet, delibbet,
Te, forró, kedves, kívánkozó,
Megmaradsz-e hűnek, szelídnek?

Én nem hívlak, Te akarsz jönni,
Ma még könnyű, szokott a bánat,
Tán nem ölne meg a búcsúzás,
Ma még irgalommal kívánlak.

Ma még futhatsz s itt hagyhatsz bátran
Imát s átkot összerebegve:
Jaj, a te szép, gyönyörű nyakad,
Ne kerüljön fojtó kezembe.