Ördög (Magyar mythologia) 5.

← IV.

Magyar mythologia szerző: Ipolyi Arnold Ördög (5)

Tündéri hitregénk köre. →

     Valamint az istenek és fensőbb lények az emberi dolgokba befolynak, azokat elősegítve, nékik sükert és jó kimenetet adva, ugy tulajdonít hasonló működést és befolyást a néphit az ördögnek is, ő is megsegít, könyörül a kétségbeesetten, a hívásra azonnal kész megjelenni, sőt még megelőzőleg is maga kínálja szolgálatát, és a nyújtott segélyért viszont ő is hálát, elismerést, áldozatot követel. De e tekintetben a hitrege őt mint a rosz okát, szellemét, ellentétesen az istennel, csupán mint annak parodiáját, majmolását tünteti elő, ki az isten tetteit utánozni akarja, ugyanazon hatalomban és tiszteletben részesülni kíván, de az ő művei hiányosak, segítsége kárthozó, veszélyes, mire már a ténynél fenforgó gonosz szándéka, s a feltétel, melylyel az történik, utal^[1]: a népd. (3. 219) mesében a vadászaton eltévedt király, miután az istenhez kiált, de mivel ezt soha előbb nem tette, az segítségére nem jő, az ördögöt hívja; de mint a mese mondja: „őtet hivni sem kell, mert hivatlan is ott terem akárhol, még a hol nem kéne is,” úgy megjelenik itt is; nem is kell neki mondani mi járatban van, mit kíván; azért m. f. a jámbor ember nevét is csak elkerülve az isten ne adj, isten őrizz-vel mondja ki, nehogy véletlenül előidézze; Gaal 128: a hálóját egész nap sükeretlen merítő halász véletlen szitkozódására: hogy jőne bár a rosz lélek segítségére, azonnal megjelenik; (gy. 149) a bánkódó leány mondatára, midőn társnőit a fonóból a legények hazakésérik, s ő páratlanul marad: hogy volna bár az ördög, csak lenne már egyszer szeretője, a ki haza kisérné, azonnal megjelenik egy fekete férfi homlokán kiálló szarvakkal, u. o. (3, 43), a nyomorán kesergő szegény kifakadására, és a szekerével sárba sülyedett favágó szitkára; de így már többnyire a káromkodó átkozódásra, hamis esküre, az égbe kiáltó gonosztett elkövetésére st. Mednyánszkynál (343): a testvére jószágát igazságtalanul letartó bátya káromlására, hogy, hacsak maga az ördög nem jő, ki nem adja, azonnal megjelenik, u. o. (455) a pozsonyi tanácsost, hamis esküjére az ablakon kiragadja. A regék azonban, és különösen a népbabona, saját idézési módjairól tud még Tompánál (151): háromszor kell megkerülni lakhelyét, háromszor kiáltva önnevét; majd ismét bizonyos hely, éjféli időtáj, szerek, bűvös vessző st. a babonás cselekvés, pénzkeresésnél idézésének módja^[2].

     Valamint a véletlenül megjelenő érkezte csendes, leplezett, mint kis nyájas zöld emberke lép elő (Gaal 128), m. víg táncos a fonóházba (gy. 18), m. vadász forgósan, vagy uriasan öltözött, előkelő férfiu, Pulszky (tag. 1. 91) st. ^[3], hol ismét csak kilógó ló vagy sánta lábán, kibujó szarván, l. f. ismerhetni rá; úgy az idézett, megbántott, kijátszottnak, prédáját elragadó, az igértért jövő érkezése, rémletes: (a népd. 3. 219) megnyergeli az éjfélt és forgószelet, jő és mén mint a villám és égibáború, kiáltására az ablakkarikák hullnak ki, boszújában orlyukából lángot fúj, üstökéből parázs hull, majd ismét megnyergeli a déli szelet, és a vihart, a fellegekkel nyargal, de ha a sárkányra um. ül, még sebesebben mén a szélnél is; zúgás és dörgés közt iszonyú setétség lepi el a jelenlévőket (Medny. 344), az ördög mint tüzes óriás jelenik meg és (455) füldindulás közt hogy a városháza megrázkódik, tornyai hajlonganak st., mire a borzalmas jelenet elmúlik, a fal egyik kitört oldalán az ördög sajátját már elragadta; (Tompán. 183) tüzes söprűvel söpört úton, éjfélkor fejetlen méneken a várt hétszer megkerülve tér be a lólábú sereg.

     Az embernek, a szerencsétlen kétségbeesettnek segítségére jövő, vagy a gonoszlelkű által ekkép előidézett ördög ismét viszont szolgálatot, áldozatot követel; minőül közönségesen az ember maga v. lelke köttetik le, gyakran leplezve: a vonással, hogy azt, a mie otthon van, és miről ő mitsem tud, v. az első ki a hazatérő elébe jövend, v. első, ki az általa felépített ház, vár, st. küszöbén átlépend az övé lesz; az ügyefogyott kész az alkura lépni, nem értve a kívánságot, mint a szegény, kinek otthon mije sincs, majd elébe jövő kutyájára, vagy az ördög kijátszására gondolva, (Gaal 127, gy. 8, népd. 3. 219, Schott val. m. 90, Pulszky i. h. 88 st.) — mialatt azonban mindig az azalatt született, vagy elébe jövendő, legkedvesb gyermeke értetik, kiért az ördög hét év lefolytán megjő. A komolyabb alkunál midőn az ember saját magát, üdvét, lelkét igéri oda^[4], ez saját véréveli aláirással köttetik meg, (Tompa 183): balkeze hét vércsöppével, lép sz. György éjén az ördöggel frigykötésre a buja várúr, lelkét adván cserébe; lélek vesztét köti le Lubló vezér (u. o. 151), és mindazon munkásokat, kik az ördög segítégével épített várban időznek még, midőn a boltozat vég ékköve béhelyeztetik (Pulszky i. h.90), gy. 41, midőn vérével fiát az ördögnek aláirja a szegény, annyi pénzt kap, a mennyit csak kíván; a népd. 3. 329, a zsidó vére aláirásával pecsétli meg a contractust um. „drumó ördöggel fiai bőrére”^[5].

     Mi mellett ismét többnyire a vonás az ördög kijátszásáról: a népd. 3. 222 az oda ígért királyleány átadása cselfogásokkal hátráltatik, kétszer egy más adatik helyébe, míg végre harmadszor a valódi is megszabadul (gy. 20), épen így jő elő a víztündéri vízicsikóval; (Gaal 127): az oda ígért fiú óvszer talizmánnal szabadul az ördögtől, olykor ismét az ily, ördögnek ígért fiúk magok, mint bátor mondahősök lépnek fel, kik az ördögöt felkeresve kiszolgálják, kifognak rajta, hatalmukba kerítik a bűvös síp, gyűrűszereket, melyek által az ördögök nékik alávetvék (gy. 43, 3, 8, 76). Egy nagyharsányi rege szerint (847 életk. 2. 3 sz.) Harkát a vénbanya szép leányát akarta az anyjával cimboraságban élő ördög elvenni, de Harka kérésére a feltétellel, hogy a harsányi hegyet egy éjszakán át, tyúkon és kecskén felszántsa, már az utolsó barázdát szántá, midőn a kakas kukorikolt, mire az ördög eltünt, így e vonással vettetik leggyakrabban vége hatalmának, (gy. 18): az ördög a szép leánytól az ajtón kopogva béeresztést követel, de ez különféle feltételeket szab néki, melyek teljesítése előtt kakaskája kukorikol, s a bűv hatalma múlik st. Kővárinál (erd. rég. 178): Harkához hasonló tündéri alak Rapsonné játsza ki az ördögöt, kinek egy általa készíttetett útért egy hegy aranyat, és egy völgy ezüstöt ígért, de midőn követeli, felemelt keze ujjaira téve egy aranyat s tenyerébe egy ezüstöt, kifizeti: ím a hegy arany, um. és a völgy ezüst! — De amint egyrészt ismét az ördög ezen kijátszása, azon rosz és gonosz, az istennel ellentétezett minőségére mutat, akár a keresztyénség felettei győzelme eszméjével, akár pedig a benne lappangó azon sajátságos mythosi vonással, melynélfogva az ezen közbenjáró főbblényeknek alávetett ember, gyengesége mellett mégis egy nemével a fensőbb eszély és ügyességnek rajtok kifog, valamint e jelenség az óriási, tündéri, sárkányi st. hitregékben folytonosan ismételtetik; úgy másfelől, nyilván mindezekben a rosz, gonosz szellemnek is nyújtott, általa igényelt áldozatról van szó, és pedig egyiránt kitünőleg emberáldozatról, mint lejebb hasonló keleti hitregei nyomokkal felvilágosítók; míg a kijátszás ama nemeiben, hogy az ember helyett: kecskebak, fekete bárány, eb, kakas st. vettetik oda, például az elkészűlt ház, várba első hajtatik át küszöbén, az ördöggeli kétértelmű szerződésnél fogva, midőn díjul az első belépőt, vagy utolsó kimenőt követeli l. f. az emberi áldozatnak nyilván állativali helyettesítése forog fen; min a mondákban folytonosan ismétlődő ezen formák kételkedni nem engednek, m. gy. 7: fekete bárány, egy variansában kecske, u. o. 18: kakas, egy, N-megyei törvényszék előtt, néhány évvel ezelőtt lefolyt kuruzslási pörben: fekete kakas kívántatik a rosz léleknek áldozatúl; erősül a vélemény hason külső nyomok által: Guibertus (vit. 1. 24): diabolo gallo litare, ita ut ovum de quo concretus est, die jovis, mense martio in gallina constet expositum (Grimm d. sag. 38, és m. 961). Ezen áldozatokra vonatkozhatnak a km. az ördögnek is kell gyertyát gyújtani E. 6062, a ném.: dem teufel ein licht anstecken, a hol az ietennek temploma van, ördögnek is szokott lenni kápolnája mellette B. 3686. mit istentől szánsz, elviszi az ördög 3920. Sőt még az ördög tiszteletére szánt különös napok és ünnepekre mutathatnak előiléletek mint a régi és mai fonók históriája népkönyvben: (Bagó és Gyurián kiad.)

     csütörtökön ilyen magyarázat vagyon;          hogyha estve fonnak ördög örül azon
     ott sok üres orsót hány be az ablakon,          rettenetes zörgést támaszt a padláson.

hasonl. a németb: a csütörtökön fonóknak frau Holle, — mivel t. i. napját nem ünneplik — üres orsókat hány be az ablakon, mondván: fonjátok ezt is teli!

     Ellenkezőleg máris keresztyén vallási, ördögellenes ovószerekkint jőnek elő a kijátszások, midőn a mesék, regékben az ördög harangozás, szenteltvíz és kréta, tömjénfüst által elijesztetik. Tompa 152 és Pulszky 89: így szabadul Lubló vezér harangozás által az ördögtől, kinek segítségéért oda ígérte magát és munkásait; gy. 43: a pokolba ért fiú előveszi a szentelt füstöt um. és sz. írást, s kezd belőle olvasni, mire az ördögök ordítani kezdenek „mit kívánsz? ne égess! mindent megkapsz,” midőn többszöri csel után ismét a füstölés és olvasáshoz kezd, kényszerülnek kiadni a vérrel aláírt levelet, melyben nekik atyjától leköttetett, a km. is kerüli mint ördög a tömjént; fél tőle mint ördög a tömjéntől v. szenteltvíztől E. 6087; a népbabonában a kincsemelő ásó, szentelt kréta, víz és tömjénnel fegyverkezik fel, hogy az idézett ördög meg ne ártson. Előjön azonban ismét a keleti regékben már a roszszellemeknek tömjén áldozata, s épen az előbbivel ellenkezőleg, füstölés általi előidézése (l. 1001 éj. 413, 615).

     Valamint már a fentebbiekben több vonások a habozó néphagyomány által, ma az ördögnek tulajdonítva, sajátlag más mythosi lényeket illetnek, vagy hogy azoknak az ördöggeli közös tulajdonságaik; úgy még eltérőbben jelentkeznek számos képletek, ilyenek például a mesékben, a néphős ördöggeli gyakori küzdelmei bajvívása, m. p. a népd. 3. 221, hol az, az elragadott királyleányérti sárkánynyali küzdés képét viseli, máshol ismét (294) az óriássali vetekedésbe tér át; bár így is tudják ismét a keleti regék a hősöket egyes divek és hadaikkali folytonos küzdés és háborúkban, mint Firdusi egész Schah namehján át. Azonos a lidérccel mint kincsőr, és a halandóknak kincset hordva, mely szinte mint a lidércnél közönségesen átkos, megsemmisül, ganéjjá változik. Mondáinkban ilyen egy nevezetes vonása még, szinte a várak, útak építése, minek szinte óriás mythosi értelméről alább szólandunk (V); mindezek a néphitben már tünedező, és kevésbé ismért más hitregei lényekről vitettek, mint mondók, nagyobbrészt az ördögre mint ismeretesb alakra át.

     Valjon szinte csupán későbbi vallásunkkal, a bibliai tudattal terjedt volna-e el az ördöngősségrőli fogalom? minőről azonban már népmeséink is tudnak (m. Gaal 72). Grimm (967) találólag összeveti azt a beteges dőreség azon állapotával, mely már a pogánykorban különös vallási tisztelet vagy legalább figyelem tárgya volt, s ilyen maig is a fenlévő tudósítások szerint az összes pogány népeknél; és minőre még mi is, (XIII, XV) birunk pogány korunkbóli adatokkal; találkoznak szinte véle a néphitünkben maig uralkodó a kuruzs, varázs hatalmának tulajdonított: megtevés, igézés, boszorkányi nyomás st. fascinatiot értő ábrándjai, a kmt. is: az az ember nincs maga, Erdélyi (5306) az ördög van vele értelemmel magyarázza, szerinte az olyanról mondatik, ki ördögi mesterséget tud, földre szegzett tekintettel magával beszél, fenszóval gondolkozik, így, ama fent. felhozott: ördög bújt belé, ördöggel bélelt, ördögös, ördöngős st, csak átvitt értelemben használvák a gonosz, csintalanra, és sajátlagi értemök ez állapotot jelentheti; mert nyelvünkön is az ördöngős nem csak ama beteges — daemonio obsessus állapot ismét, de: magus is, ördöngösség (Molnár és Kreszn.) — magia, dardania ars, ördögi mesterség — magia supernaturalis Kreszn. ördöngösködik — agit magum v. obsessum Sándor. ördöngős Lajos — Ludovicus magus: így Heltai cronicajab. magnus helyett (l. Kreszn. szót. 1. 107). — Sokat tudnak még így meséink és mondáink, valamint az összes néphit az ördög, roszlélektől megszállott lakott helyekről, melyek eltérőleg sajátlagi f. érintett lakhelyeiktől, csupán mintegy időre hatalmukba jött, átok alatt lévőknek tartatnak, ily helyütt űzik aztán az ördögök gonosz játékukat, ki oda bejut v. eltéved különösen éjféltájban, áldozatuk; a népd. (3. 291) hét esztendőre szól az átok, melytől aztán, a népmonda hősének az ördöggel küzdésre kerekedve, kell a várat megmenteni, miben már az óriásihoz hasonló küzdelmek alakulnak, de a rémletesnek itt kitünőbb színezetével; így a népd. (3. 289, 317): iszonyú bőgés, ordítás, lánczörgés, lónyerítés, kutyavonitás, mekegés hallik a kísértetes várban, halálfők, lábak, kezek, embertagok egyenkint hullanak le a kürtő s födélről, melyekből az ördögi kísértet alakul, közönségesen az őket vendégeskedve váró hős asztalához ülnek, és kezdődik a vetekedés; (Schott. val. 117, gy. 46): az éjféltáján belépő szőrös fekete ördögök, kártyajáték és tekézésre hívják fel a hőst, és csak mire a csel nem sikerül, kezdenek a küzdéshez; mind e vonások közt nem egy ismét találólag érintkező a f. említett keleti hősöknek divekkeli küzdéseikkel.

     Azs ördöggeli szövetségre vonatkozik szinte a mondában, hogy nem csak maga az ördög kegyeltjét megsegíti, de az épen fenébb említett ördöngös, magiai tulajdonságnál fogva ezt is bűvös tulajdonság, eszközök és szerekkel felruházza; így a rege a kőhalmi királybiróról (817 archiv 17 sz.) ki az ördöggel tartó bűvös inasa Csemenges által, a török fogságból bilincsestől a levegőben szállíttatik haza, Klinsor és Ofterdingen hasonlón jutnak magyarországból Vartburgba; a vecsernyéről elkésett papot az ördög Boyeuxból Rómába viszi (Grimm 980), gy. 48: a p-ki éjiőrt Csöllejt, mivel 12 helyett már éjfélt kiáltott, a boszús ördög hajánál fogva levegőben hurcolja Ujfalura. A boszorkányi néphit erről még többet tud, kik összes bűverejük, repülésük, st. az ördög ereje, hatalmából, kinek szolgálnak, birják, s melyek azért ismét mindannyi ördögi tulajdonságokkint vehetők (l. XIV).

     Más regék és mesék azonban ma már csupán tréfás, bohóc szerepben léptetik fel az ördögöt, bennök az őshitet gúny, a bűv értelmét a bohós fordulatok válták fel, mint számos hason más mesei — a ném. eulenspiegel, az oláh bakala-féle — bohós alakok, az egykori istenségek, mythosi lények helyét (Schott val. m. 360), ilyenek : Gaalnál 72, az öregasszonyt nőül vett ördög, kin az gonoszsága által kifog^[6]. A népd. (2. 340): „az ördög és a három tót diák,” hol az ördög tanítójokul szegődik a magy. nyelvben, de vesztökre tanítva, miben még szinte hasonló eltorzult vonás foroghat fen, mint a salamancai tanító ördögrőli ismeretes regében; és a népd. (3. 328) „a veres sipka és az ördög,” hol ismét az ördög megszánva a szegény közkatona nyomorát, az őrt állót felváltja, fejébe teszi veres bűvfövegét, melylyel látatlanul szabadon kelhet réven s vámon át, de azontúl mint helyettese, és eltűnhetési bűvétől megfosztott, ő kénytelen szenvedni a katonai nyomort, valahányszor azonban veretik, bűve által a tisztje érzi a csapásokat, és az ítéletet kimondó kapitány már előre jajgat st.. Igy játszatik ki szinte a népd. (3. 279) három diák, egy furfangos bohóc cselei által, hasonló mese szolgálhat alapul a kmnak: meghurcolta mint az ördög a diákot E. 8827. — Ekkép alakult át az egykori ősvallási képlet, idegen vonások, és más mythosi alakokkal elvegyülve, nagyrészt feledve, sokban a nevetséges és bohósba aljasítva.

     Mythosi értelem foroghat fen ismét, az ördögnévvel összefüggő, s alakított számos hely- személy- s különösen növénynevekben, bennök is még itt ott a rólai képzetek, felőle vélt tulajdonságok, a néki tulajdonított cselekvés tükröződvén vissza; a devre már fentebb érintők így, a számos Déva, Dévény, Divék st. helyneveket. Ördögárká-nak nevezi a nép a Duna és Tisza közt, úgy erdélyben terjedt, máskép Húnárka- Csörszárká-nak st. nevezett földhányások, sáncolatokal, melyekről alább az óriásnál. Ördöggátja (Kreszn.) a szombathelyi határban egy út, melyről a hagyomány, hogy a magyarok rajta a németeket megszorították. Orduk sara (-ördög sara?) helység név jő elő a Garam melletti sz. benedeki apátság sz. Istváni adománylevele 1124 megerősitésében (cod. dip. 2. 70). Ördögfalva Békésb. Ördögkeresztúr, Ördögkút Dobokáb. Ördöglik puszt. Somogy, Heves, Borsodb. Ördöghegye f. Zaláb. Ördögbokor Gömörb. Ördöngösfüzes b. Szolnok, Ördögmenyegzője: Bél not. 2. 513, és Ördögkemencéje u.o. 4. 306. A vezeték Eördeög s Urdung nevet fentebb érintők. Az ördögnévveli növény elnevezések: ördögrokolya, ördögkeringő, ördögbordája, ördögszekér (Benkő fűsz. nev.) — eringium campestre; l. Tompánál 181: az ördögszekérrőli regét, hogy az ördöggel cimboráló Zombort és boszorkány dajkáját az ördög, ördögszekérré váltóztatja; hasonl. a Bárikút népregéb. (852 pesti kép. napt. 40) az ördöngös Bangót vélik Zala mentében, a szélűzte bógacs kóróban, miért az Bangószekerének neveztetik. Ördögoldal, ördögborda — aspidium filix mas (Páriz P.); a tájszótb. ördögborda —paprágy; az ördogszekér egy nyakszegő veszedelmes játék neve, úgy ördögmotola is l. f. ördögharaptafű —(Beythe Clusius. nomencl. pan.) — scabiosa succisa, így a németb. is teufls biss. ördögméz (Benkő) — gentiana, ördögszar (Sándor) — assa foetida, laser, ördögtéj (Páriz P.) — esula major, ördöglova (Sándor) — hemorobius, ördögháló, egy bizonyos neme a hálónak (akad. zsebszót.).

1. Otrokócsi orig. hung. 2. 319: ludit saepe in humanis divina potentia rebus; et permittit satanae, per varia et admiranda gesta, ut qui est dei ipsius insignis simia, futurorum a longe mysteria, quodam modo adumbrare, in quo tamen, finem longe diversissimum deus et satanas habent. Valjon az említett néphit, ama mondai nyomaiban ezen keresztyén nézeten alapuló szavakhoz képest, szinte csak a keresztyéni, az ördög mint kísértőrőli nézet, s a megváltás hitének, felettei győzelmérőli eszméje tükröződik-e csupán? ― de hasonló nézetek már általán, a keresztyén eszmék hijával levő, összes keleti hitregékben is otthonosak; a divek ily hatalma az istenséggel ellentétezett, alárendelt, tetteik majmolás, utánzás, céluk a rosznak eszközlése, minél fogva saját hitregei nyomaink is eredetiekül vehetők volnának, minők már ős mythosunkban az ördögnek, istennel ellentétezett ily fogalmáról fenlehettek; ámbár valószinű hogy azok a későbbi keresztyéni hitnézet által méltóbb irányban erősülve, e nemű élénkebb színezetet vettek fel. —
2. A keleti regékb. p. 1001 éj. 413, 482, 615. még egészen áldozati modorban, tömén és füstölés általi megtiszteléssel, vagy ismét talizmánokkal hóditva, mint nálunk is f. a varázs gyürű fordítására — (ilyen amott Salamon, a szellemek főnökének gyürűje) — a bűvös síp fújására; mi még sajátlagibb eredeti ily pogány cultusi nyomokra utal. —
3. így a keleti regékben ismét: Firdusinál mint szép fiu, mint dallos, orvos, szakács, szép nő jelenik meg, változatos alakban csábítva (I. 1. 17-9. 161, 175, 211).
4. a diveknél is ezen emberáldozat forog fen, így emberirtást szándékol Firdusinál a gonosz div, Zohakot rászedve (1. 19); az 1001 éj. 393 nyilván ily emberi áldozat illeti a dzsineket; az 1, és 2 éjb. a kiszabott időben megérkezik hasonlón áldozatért. —
5. Grimm 969 ezen vérreli aláírást a pogánykornál későbbi, a chirographok divatba jöttével elterjedt jelenségnek tartja; hasonló lekötések azonban már a keleti regékben; nálunk például, s más pogány népeknél a szerződések vérrel pecsétlése, mint a hét vezér esküje, és ez általában a vérezés általi pogány libatiok emléke is lehet.
6. hasonl. az 1001 éjb. 18 és 11 éj. a roszszellemnek tehát ezen bohóc képzetében régi pogány hitnézet lappangna egyiránt.