Önéletrajz (Sárközi György)
szerző: Sárközi György
Gyönge, szép ifjúságom palástja borul vállamra ékesen,
Nehéz bársonyán nevető aranylomb
Rejti a busongó, ezüst bodzavirágot...
Ezüst virágok terhe alatt rogyok,
Ágaskodó, bokros homlokomat ércmarkolással igázza
Karbunkulusszemü koronám porig.
Ölelve öntrónusomnak legalsó lépcsőfokát
Így lettem én a füvek fejedelme
És a mély földben bujdokló csupasz giliszták közt király!
Így lettem én őrzője testvéreimnek:
Gaznak, csalánnak, hangyatojásnak, - és kit a földönfutó szederinda
Karolgat, átfonva szerelmesen.
Évek lobbannak, évek hamvadnak a vén idő örök őrtüzében,
Ékes palástom majd foszladozik,
Koronám hulltán csalogatva csendül a törő arany zenéje.
Szállok magasodva, merre a hang száll,
S kinek kegyelmes homlokán csillagok gyülnek koszorúba,
Azon az órán imádkozik értem...