Óh, fajtám vére

Óh, fajtám vére
szerző: Ady Endre

Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 14. szám

Egyazon fajtánk, ősi viharok
Harca és ölelése
Váratta rám két fiatal karod.

Sok idegen, vad, csókos perzselés
Csufitja el az arcom:
Szépíts, csókolj, az élet már kevés.

Bolond új kor: minden megváltozik,
De mi feledt nászunkban
Szép úr-fajtánk megint találkozik.

Kiket edzettek százados kohók,
Im, egymás ajkán késlünk:
Egymást karolók és nem loholók.

Idegen utak s asszonyok hona
Oly hűs-halványan kisért,
Mintha nem jártam volna ott soha.

Mintha régi, bus-szerelmes titok
Nyilott volna ki bennünk,
Mely most újra burkolózni fog.

Óh, véremből véredzett büszke Vér,
Bora közös hitünknek,
Lyánykám, testem, úrasztali kenyér.

Nagy szemed én nagy szememre terül,
Pilláink multat ásnak
S megindul szemem, mint rég, gyermekül.