Óceánok gyöngye

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Óceánok gyöngye
szerző: Sárközi György
Nyugat, 1922. 5. szám

Búvár szememből óceánok gyöngye,
Mi visszacsillan.
Rátaláltam s többé el nem eresztem.

Mint pásztorok csillaga boldog égen,
Fénylik örömben,
S hí istent látni bábeli népet.

Bánatban homálylik rejtőzködően
S felhők gyülvén,
Már-már siralmas záport fest szinével.

A harag fekete korma eltakarja,
Ördögfiaknak
Akkor áll borpocsékló szüretje.

De nehéz éjéből szeretetre virrad,
Szép sugarával
Sokak szivére fonódik virágosan.

S tisztulva jótól-rossztól, nevezhetetlen
Lesz egyszerüsége,
Mint egykor kagyló szélén, alszik világos éjszakában.

Álma: szikrásan hinti földre-égre
Legmélyebb lángját,
S minden szemekből önfényét látja vissza.