És most e vers tenéked...

És most e vers tenéked... szerző: Somlyó Zoltán

A férfi versei [Somlyó Zoltán poszthumusz írásai]

És most e vers tenéked szóljon!
Mint két szoros kar, ráfonódjon
a rím!

Te rózsahúsú drága párna, ─
Bennem holtan is csak rád várna
a hím…

Szerettelek s ma is szeretlek!
S ─ párolgó virágágy ─ bevetlek
sűrűn

elfáradt meddő magjaimmal
s köti tagjaid tagjaimmal
a bűn…

Mert bűn az amit ma csinálunk:
a vágy a vágynak vágya nálunk
csupán.

A vágy már fekszik bennünk holtan
s meghalunk egymást kiraboltan,
egymás után…