És most e vers...

És most e vers… szerző: Somlyó Zoltán

És most e vers, ím, neked szóljon!
Mint két szoros kar, rádfonódjon
a rím.

Te rózsáshúsu drága párna,
bennem holtan is csak rád várna
a hím.

Szerettelek s most is szeretlek!
S párolgó virágágy: bevetlek
sürűn,

elfáradt, meddő magjaimmal.
S köti tagjaid tagjaimmal
a bűn.

Mert bűn az, amit mi csinálunk:
a vágy: a vágynak vágya nálunk
csupán.

A vágy már fekszik bennünk holtan,
s meghalunk, egymást kiraboltan,
egymás után…