Érc-szobor

A Wikiforrásból
Érc-szobor
szerző: Ábrányi Emil

Szabadság nagy költője!... Egekbe néz szemed,
Mintha merengve néznéd fönt járó szellemed.
Nem veszed észre immár halandók bánatát,
Dicsőült pillantásod bennünket megse' lát!...

Ó élve mennyit sírtál, szivednek mélyiből!
Szemed hő könnye ércet olvasztott volna föl.
Most nagy vagy és dicső vagy, a nép csodálni jár,
De nagyságát az érc-szív többé nem érzi már!...

Lángoltál, lelkesedtél, míg jártad lenn a port,
De néma részvétlenség közönnyel rád tiport!...
Most lelkesednek érted... S te a magasba fenn
Állasz közönnyel, némán!... Örökké hidegen!...