Éjfél (Szép Ernő)

A Wikiforrásból
Éjfél
szerző: Szép Ernő

Ezüst gyapju fellegek
Lenn a hídon elmegyek.

Mintha látnám magamat,
Gyufaszálat ég alatt.

Megy az árnyék, megy velem
Mint a sors, oly nesztelen.

Én kopogok? Itt vajon
Vagy a túlsó oldalon?

Kibukik a kancsi hold
Ki a fellegekbe volt.

Lebben s mintha állana
S mintha hátra szállana.

Halál felett ballagok,
Hogy vagyok én? Ki vagyok?

A híd végin odaát
Vár valaki, odaállt.

Elkiáltom, jaj nekem,
Megszaladok sebesen.

Karjaiba rohanok:
Az, aki én, az van ott.

Forró szívvel könnyesen
Én várok ott csöndesen.

Átölelem nyakamat,
Megsiratom magamat