Édes falum határa (2)
Édes falum határa!
Itt hagylak nem sokára;
Itt hagyom a falumat,
Szánom a galambomat.
Még a szivem is vérzett,
Midőn a sors ugy végzett,
Hogy tetőled, galambom,
Örökre kell elválnom.
Gyászos napom siratom,
Kínom ki sem mondhatom,
Csak a vén tölgy hűsében
Hal szivem keservében.
Fáj a szivem, megvallom,
Drága kedves angyalom!
Reád való néztemben,
Majd megreped a szivem.
Sir a szivem, könyezik,
Koporsóba költözik,
Piros színem változik,
Jaj! lelkem már távozik.
Csendes patak folydogál,
Az én szemem sirdogál;
Sírok érted, míg élek,
Mig bennem lesz a lélek.