Édes anyám! adj tisztát rám
Édes anyám! adj tisztát rám,
Csupa szenny az ingem, gatyám;
Rózi hugom bemocskolta,
Enyje kutyaparancsolta!
Fót hátán fót egy ingem van,
A másik még gallértalan;
Én rám fiam, ne tátsd a szád,
Ha csak pendelt nem adok rád.
Hogy megyek hát házasodni,
Ha nem tudsz rám tisztát adni?
Jaj szégyellem, édes anyám,
Rózi is szégyelheti ám.
Tudod mit, édes Istókom!
Az lesz derék dinom, dánom.
Vágjuk el Rózi pendelét,
Jegygatyának varrjuk felét.
Hát ha Rózit kérni jönnek,
Mit adjunk neki szegénynek?
Ő Sem gyermek, nincs már ölben,
Ő sem járhat fél pendelben.
Nem bánom én, ebugattát,
Vegye rá a magafontát,
Vagy ha felet vesz magára,
Ránczigálja elé, hátra.
Jól lesz biz, édes Istókom,
Itt van minden czókom, bókom.
Kimosom gatyád hirtelen,
Bújj el addig mezítelen.
Nem bánom én, édes anyám,
De Rózi is elbújjék ám!
Félek, magam megijedek,
Ketten legyünk meztelenek.