Édes aggódás

A Wikiforrásból
Édes aggódás
szerző: Ismeretlen, fordító: Kazinczy Ferenc

Haszontalan keresem
Eltávozott kedvesem!
Megvetette kérésemet,
S ím árván hagyott engemet.

Ha másszor menni kelle,
Reszkető tekintete
S egy kézszorítás mondotta,
Az elválás mint kínzotta.

De most mint az idegen,
Búcsút veve hidegen;
S elcsüggedt szívem érzette
Bánatomat mint nevette.

Nézd csak, nézd csak, kegyetlen!
Könnyem mint foly szünetlen,
S emelkedő bús mellembül
Sohajtásom, miként repül.

Tudom, hogy ha ezt látnád,
Kedvesedet megszánnád,
Hozzája visszarepűlnél
S hív ölébe sírva dűlnél.

S orczájának árjait
Száraztanák csókjaid!
De hasadj meg, nyomorúlt szív!
Mert hozzád nem lesz többé hív.