"Örvendezz, ifjú, ifjúságodban"

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
"Örvendezz, ifjú, ifjúságodban"
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 8. szám

(Örvendezz, ifju, a te ifjuságodban és vi-
dámitson meg tégedet a te szived a te ifjuságod-
nak idejében és járj a te szivednek utaiban és
szemednek látásaiban: de megtudjad, hogy
mind ezekért az Isten tégedet itéletre vonszon."
Prédikátor könyve XII. t.)

Ajándékodból egy csipetnyi
Maradt az alkonyi órákra
S Uram-Isten
Most kezdek szépen örvendezni.

Áldott sors, hogy nem vettem észre
Idejében az ifjuságom:
Igy kisebb lesz
Élő-voltom megbüntetése.

Szivem utja, szemem látása
Sohse volt a szabad hajósé
S önmagamnak
Valék mindig vak, furcsa mása.

Bölcseség fulánkja sebemben
S tele vagyok vigadozással,
Mert páratlan,
Szentséges dolgot cselekedtem.

Úgy éltem, hogy mind egybefolytak
Multam és jövőm folyókái
S hiu, lármás,
Ifju napjaim sohse voltak.

Vad hévvel vagy tétlen vénséggel
Éltem egyszerre és kavartan,
De nem tudtam,
Mikor van nappal, mikor éjjel.

Nem voltam a hivalkodóknak
Fajtájából való rossz ember
S ifjuságom
Sohse volt: Ma, mindig: a Holnap.

Megállok hát bátran előtted,
Nincs bűnöm, mert nincs ifjuságom,
Uram-Isten
És sohse mertem vakmerőket.

S engem ne vénits meg halálig,
Mert tilalomfáid kerültem
Szépen nézz rám
S a többi - tán holnap elválik.