hívek buzdítására, hogy az Isten végtelen hatalmát áhítattal és szentül tiszteljék és imádják, kinek hatalmában vannak mindenek és utálattal forduljanak el a sátán amaz istentelen kérkedésétől:[1] „Nekem adattak mindenek, a kinek akarom, annak adom.” Mert az adottakat egyedül Isten akarata tartja meg és gyarapítja.
XV. Miért kell a gazdagoknak e szavakkal élni, habár mindennel bővelkednek is?
De kérdhetné valaki: miért kell a gazdagoknak a mindennapi kenyeret kérni, holott mindennel bővelkednek? Azoknak nem azért kell így imádkozni, hogy adassanak meg nekik, a miket Isten jóságából bőven bírnak, hanem, hogy, a mivel bővelkednek, el ne veszítsék. Azért ebből, mint az apostol írja, tanulják meg a gazdagok:[2] „Hogy fönhéjázók ne legyenek és reményöket ne helyezzék a bizonytalan gazdagságba, hanem az élő Istenbe, ki nekünk mindent bőven ad táplálkozásunkra. Aranyszájú sz. János e kérés szükségének ezen okát adja: nemcsak hogy élelmünk meglegyen, hanem hogy azt az Úr kezéből vegyük, mely e mindennapi kenyérnek egészséges és oly üdvös erőt adván, eszközli, hogy mind az étel a testnek használjon, mind a test a léleknek szolgáljon.[3]
XVI. Miért mondjuk: „adjad nekünk” és nem: „adjad nekem”?
De mi az oka, hogy a többes számban mondjuk: „adjad nekünk,” nem pedig: „adjad nekem”? Az, hogy a ker. szeretet sajátsága, hogy kiki nemcsak önmagáról gondoskodik, hanem még felebarátjáért is szorgoskodik, és saját haszna keresésében másról is megemlékszik. Ehhez járul, hogy azon adományok, melyeket Isten valakinek ad, nem azért adatnak, hogy azokat egyedül az bírja, vagy azokban tobzódva éljen, hanem hogy másokkal megoszsza, a mi a szükségen felül marad. Mert szent Vazul és Ambrus szerint:[4] „A kenyér, melyet magadnál visszatartasz, az éhezők kenyere; a mezítelenek ruházata, melyet elzársz; a nyomorultak megváltása és megszabadítása ama pénz, melyet a földbe rejtesz.”
