Zágon Vilmos Géza
| Zágon Vilmos Géza szerző: Csáth Géza |
Egy fiatal zeneszerzőnek a neve, akinek már első opusza ─ most jelent meg ─ kényszerít, hogy foglalkozzunk vele. „Poémes”, ez a címe a kis füzetnek és a cím francia volta mintegy jelzi is Zágon hajlamait, ambícióit, művészi vágyait. Nem azt, hogy Zágon végképp a francia impresszionista zene mágneses bűvkörébe került, hanem hogy szívesen tanul tőlük, mert már ─ hogy is mondjam ─ születésétől fogva Debussy-ékkal (vagy még inkább Ducas-szal) áll lelki-zenei rokonságban.
Zenéjének azonban mélyen, magvában magyar zamata van. A füzet három darabja közül nekünk legjobban az első, az Idylle tetszik. Egyszerű és kedves. Tele van különös, de őszintén megérzett harmóniákkal. A melódiaszövés szabad, merész és mégis végül egy nagy melódiavonal íve bontakozik ki. A zongora hanghatásai frissek, finomak, de nem elfinomultak. Zágonban van erő és magyar gerinc, nemcsak hangulat és francia parfüm. Az Elégiájának biztos, kemény szerkezete tanúskodik erről.