Vesztegzár a Grand Hotelben/Huszonkettedik fejezet
| ← XXI. fejezet | Vesztegzár a Grand Hotelben szerző: Rejtő Jenő | XXIII. fejezet → |
XXII[szerkesztés]
Egy pillanatnyi csend után a kapitány olyant csapott az íróasztalra, hogy a tárgyak táncra perdültek.
- A mindenségit...
- Nem értem... - csodálkozott a leány. - Beismerő vallomást teszek. Ranke doktor egy levelet küldött este 11 órakor, a gyilkosság előtti napon, mert már egy nappal előbb itt volt a betegnél. De csak másnap konstatálta a pestist. Tessék a levél.
Átadta. A kapitány elolvasta. Ez állt benne:
A többszörös gyilkos Borckman és leánya csak tőlem várhatnak kegyelmet. Jöjjön éjjel 3 órakor a hallba és hozza el a jegyzeteket. Dr. R.
- Miféle jegyzetekről van szó?
- Nem tudom...
- Ki az a "gyilkos Borckman"?
- Az apám.
- Hol van most?
- Nem tudom. Amikor kiderültek a rémtettei, megszökött Moszkvából. Mi is eljöttünk anyámmal, Batáviában telepedtünk le, és a jótékonyságáról közismert Sergius herceg pártfogásába vett.
- Mit akart öntől Ranke?
- Zsarolni. Elmentem a hajnali találkozóra. Azt mondta, hogy felfedi mindenki előtt a származásomat, nyilvánosságra hozza, hogy többszörös gyilkos leánya vagyok, ha nem szerzek a hercegtől tízezer hollandi forintot a számára.
- És?
- Másnapig adott haladékot.
- Mi történt másnap a folyosón, amikor önt és a herceget együtt látták, körülbelül a gyilkosság idejében?
- A herceg a szobájába ment a kesztyűjéért, mert ebédhez nem megy másképp. Ezalatt Lindner úr szobájából kijött doktor Ranke, és pénzt követelt. Utánamentem, megláttam a könnyű tőrt az asztalom, belevágtam a hátába, és gyorsan a herceg után siettem. Csodálkozott, hogy az ajtaja előtt várom, de nem szólt semmit. Ismét végigmentünk a 70-es szobák előtt, a lépcsőnél a herceg azt mondta, hogy visszamegy egy pillanatra, azután jött, és kért, hogy menjek a szobámba.
- Beismerő vallomása alapján letartóztatom.
- Ez természetes. Szeretném, ha megengedné, hogy Decker tanárt ápoljam. Hiszen mindegy, hogy hol őriznek...
- Nem engedhetem meg...
Most Ferguson lépett be izgatottan.
- Kérem, kapitány úr!... A herceg kijelentette, hogy beismerő vallomást akar tenni... Ő ölte meg Ranke doktort...
A kapitány egy pillanatig úgy érezte, hogy megbolondul.