Varsó felé...

Varsó felé... szerző: Gyóni Géza

1914-1915

Varsó felé lovas csapat léptet, ─
Táncos lovak, daloló legények.

Nóta között vidáman meséznek.
- Hová, hová, ragyogó vitézek?

- Varsó fölött piros az ég alja,
Kesely lovunk odavisz hajnalra.

S mire a nap hetedszer lenyugszik,
Varsovában nem isznak több vutkit.

- Sok a muszka, mint a sáskafészek ─
Győzitek-e, gyönyörü vitézek?

- Ha nem győzzük, sose lesz itt béke;
Ha nem győzünk, a világnak vége.

A többi már karabélyunk dolga,
Mert a magyar nem lehet rabszolga!

...Varsó felé lovas csapat léptet,
Ösztövér ló, halovány legények.

Egyik nem szól, a másik meg hallgat,
Hátuk mögött sirnak a siralmak.

Csigázott ló csigamódra lépked.
- Hová, hová, szomorú legények?

- Varsó fölött piros az ég alja,
Odakerget rabtartónk hatalma.

Rabló utra a főrabló kerget,
Ki lovunkról lelopta a nyerget.

Győzelemre is hajszol a hóhér,
Aki otthon láncra ver egy szóér.

Szembe velünk csupa szabad népek,
Hogy vernénk le ilyen ellenséget?

Ha minket ver, ugye lovam, Votka,
Mi már ahhoz hozzá vagyunk szokva...