Szerkesztő:Suto.tamas/Szívből szól

Szívből szól szerző: Sütő Tamás

1

Így hirtelen magamra maradtam, búval
S gyakran,
Gondolok rád, bár felednélek el
lassan, lassan.
Te voltál számomra a remény, s a fényes
Végzet,
Még te érted
dobban meg a szívem,
úgye érzed?

Hűvös a hajnali fagyás,
jéghideg az eső,
végig megyek a falun mindenhol csukott redő;
az aszfalton kopognak a kövér
esőcseppek,
a kapun arról, két nenekülő
macskasereg.

2

Szeretem a kézfejed,
kezeden a bőrödet,
hiányzik, hogyha nem ér arcomhoz sose többet.
Szeretem a kezedben sajgó
izomrostokat,
izmaid alatt a hajszálereket
s csontokat.

Szeretek benned minden véreret,
ütőeret;
mely értem forott régen,
de már nem értem peszeg!
Szeretem lüktető pulzusod,
csörtető véred,
szeretem kirakosgatni összetépett
képed.

3

Jó volt csókolni nedves ajkadat,
szép volt érezni az mit nem szabad.
Élvaztem csókjaidnak nektárját,
de ma elkerűlöm szíved táját.

Szeretem puha és szép ajkaid,
messze tőlem a végzet sorsa vitt;
szeretem apró orrocskád, füled,
érted csodás ez a földterület.

Szeretem kósza tincseid
barna
hajfürtjeid illatát,
de sajna;
csak az utcán láttom azt néha ,
tán
hozzá sem érhetek ezek után.

  4

Kedvelem nézni a szemeket,
Szeretem látni a szemedet,
retinádat, pupillád,
az apró szemidegsejtede.

de jól esett ha benne voltam,
s onnan magamra kacsintottam,
de ezentúl nem leszek,
mert élek tovább ahogy szoktam,
többé már nem nevetek,
csak szomorkodom élő holtan.

5

Szeretem szívedet,
és minden vérkoszorúját;
két pitvarod, kamrád,
kis lelkednek minden bosszúját
melyet haragod szövöget,
érzem haragodat,
de láttom fáj neked,
hallom reszkető hangodat.

Szeretem benned
gyomrodba emésztett vacsorád,
és azt a falatozó kései, sötét órát.
Kedvelem nőiesen karcsú pici talpad,
a mámor maga
látni miként véred alvad,
heged mint forr be,
s vele hogyan lesz jó kedved,
de a kegyetlen sors messze vitt
tőlem elvett.

Hiányoznak,
oly buzgó epedő dús kebleid,
szerelemtől,
fényesen sugárzó zöld szemeid,
peszgő véred,
és rengeteg vörös vértestjeid.

6

Álmomban a sors véled kísért,
miért ez a jussom mondd miért,
(Arról álmodom minden este,
szemed tekintetem kereste

még lágyan hullott a friss eső,
minden háznál nyitva a redő,
arcodhoz simulnak a cseppek
füledbe súgom, hogy szeretlek.)