Riadó

Riadó szerző: Komjáthy Jenő

Eltörlöm a bűnök
Bánatteli poklát,
Szivembe e lángot
Az Istenek olták.

Földúlom a régi
Rozoga világot,
A baromi sárkány
Fejeire hágok.

Inába szakadtan
Hadd hulljon a porba
A vétek, az átok
A földre tiporva!

Hadd hulljon a porba
Minden körülöttem,
Sápadva, inogva,
Reszketve, törötten!

Legyőzöm az ádáz,
Az írigy erőket,
Kihívom a sorsot,
Nem rettegem őket.

Harapja a földet
A százkaru bálvány!
Feltűzöm az égre
Az eszmeszivárványt.

Feltűzöm az égre
A szellemi zászlót,
Bámulja az ellen
A messzeviláglót!

Beoltom a szívbe
A végtelen elvét,
És fölszabadítom
Az emberi elmét.

Koldulva kegyelmét
Ne lesse az égnek,
De nézzen erősen
Szemébe a vésznek!

És törjön előre,
Repüljön a napba,
Mindig sebesebben,
Mindig magasabbra!

Kitárom előtte
Az örök erőket,
Semmi se nyügözze
Az égbetörőket!

Fényt szórok a szívbe,
Az eszme világát;
Föltépem a sírok
Kételyteli zárát.

Leszállok a mélybe,
Pokolba leszállok,
Leviszem az üdvöt,
A pompavilágot.

Leszállok a szívbe,
A szív fenekére,
Ragyogjon a lángja,
Ömöljön a vére!

Ömöljön a vérem,
Emésszen a lángja!
Szenvednem is édes
E büszke tusába.

Ne bírja a földet
A szégyen, az átok!
Fölgyújtom a régi,
Rozoga világot.

Eltörlöm a bűnök
Bánatteli poklát,
Szivembe e lángot
Az Istenek olták.