Puszta sír

Puszta sír szerző: Jakab Ödön

1885

Puszta sír a hegyoldalon,
Nem is olyan régi nagyon:
Gyér gyep még a takarója,
Kilátszik a föld alóla.

Se más éke, se virága,
Szomorúság nézni rája!
Végében egy fakó czövek
Pótolja az emlékkövet.

Azt se tudom: éjjelében
Férfi, vagy nő alszik-é lenn?
Ifjú volt-é, vagy az évek
A fejére őszülének?

Akármi volt: legyen áldva
Mindörökké síri álma;
Szenderegjen békességgel,
Szép virágok fedezzék el.

Ki tudja, hogy a ki benne
Porladozik elfeledve,
Nem volt-e itt fenn a földön
Valamely víg ismerősöm?

Hátha, mig nem jött e helyre,
Találkozánk valamerre,
S poharazva, nevetgélve,
Jó időt is tölték véle...