Oldal:Zsidó nők a történelem, az irodalom és a művészet terén.djvu/58

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

első házasságából származott leánya Salome, ki ép oly erkölcstelen volt, mint anyja és ügyes táncza miatt »tánczos Salome«-nak neveztetett, bemutatá egyikét azon magántánczoknak, melyek Syriában akkoron épen nem tartattak egy előkelő hölgyre nézve illetleneknek. Elragadtatva mostohaleánya táncza által, Antipás egy kivánsága teljesitését igérte neki; mire Salome, anyja biztatására, »János fejét e tálra« kérte. Kivánsága teljesült; a fogoly János lefejeztetett.

Heródiás férjével együtt csakhamar letünt a politikai élet szinteréről. A mint értesült, hogy fivére, Agrippa, királynak neveztetvén ki, a királyi jelvényekkel nyilvánosan megjelen, nagyravágyása által emésztve nem volt nyugta többé; ő is királyné akart volna lenni. Minduntalan zaklatta férjét, hogy menjen Rómába, és kérje az uj császártól, Cajustól, birodalma nagyobbitását és a királyi czimet. Eleinte ellentállott Antipás neje kérelmeinek, de folyton zaklattatván és gyávának szidalmaztatván általa, erőt vett természetes lomhaságán, és Heródiás által kisérve elindult a végzetes utra. A helyett, hogy királyságra emeltetett volna, Agrippa gyanusitgatásaira még fejedelemségétől is megfosztatott és számüzetésbe küldetett.

A szerencsétlenségben megmutatá Heródiás, hogy bármily elvetemült volt is különben, nem volt minden nemeslelküség és önfeláldozás hijá-