»világ próbáltatása« czimű tankölteményét Es- tellina szedé a tarrasconi Léwi Jakabbal együtt- tesen.
Prágában, Németország egyik legrégibb és hajdan legnagyobb zsidó hitközségében, valamint a krakkói és lublini lengyelországi hitközségekben, a héber typográfia a 16-ik század kezdete óta nagyban el volt terjedve — és igen sokszor nők is működtek benne.
Cohen Gütel, a Lemberger-féle officinában Prágában mint szedő alkalmazott Cohen Jehuda ben Alexander — vagy mint röviden nevezték: Lőb nyomdász — leánya szedte ki Isaak ben Samuel Haléwi 1627-ben »Siach Jiz- hak« czim alatt megjelent héber grammatikáját.
Ugyanazon időtájt élt Krakkóban M e i- sels Czerna, kinek atyja Meisels Menachem ben Moses 1631-ben Krakkóban egy nyomdát állitott fel. Czerna közreműködött Eulenburg Jehuda Lőb »Minchat Jechuda« czimü — Rasi Pentateuch-commentárja fölötti — supercommen- tárjának (1635-ben), a »Recheb Elijahu« czimű munkának (1638), Benjamin ben Salamon »Pres- senzieher und Vorbeter« czimű könyvének és az 1646-ban megjelent s a Chulin czimű tractatum különféle részeiről szóló értekezéseket tartalmazó »Jam sel S'lomo« czimű munkának kinyomatá- sánál.
Lublinban maga a nyomdatulajdonosnő, Jafé Sára, Jafé (Kalmanka) Jakab ben Salamon neje munkálkodott mint szedőnő (1665 — 74.) Különböző nyomdákban foglalkozott mint szedőnő Jüdels Reichel, a Nürnberg melletti Vilmersdorfbeli nyomdatulajdonos, Cohen Izsák leánya és a prágai szedő Jüdels Jehuda Lőb unokája a Gersonidák hirneves nyomdászcsaládjából. Előbb atyja nyomdájában foglalkozott, ez azonban rövid fennálás után 1679-ben beszüntettetvén, ezután (1691-ben) Bloch Mózes sulzbachi nyomdájában, később pedig a hitközségi elnök Hirsch ben Joseph Haléwi által Fürthben felállitott officinában volt alkalmazva
Szakmájukban kitünők és igen képzettek valának egy nikolsburgi zsidó hitre tért keresztény leányai, ki mint zsidó Moses ben Ábraham nevet viselt és egy kis héber nyomdát állitván fel, leányait szedőnőknek képezé ki. Ella leányzó együtt dolgozott fivérével, Israellel, Odera melletti Frankfurtban, a 17-ik században ott ujonnan kiadott talmudon. Ö maga a kiadás végén »Nidá«-nak neveztetik és az évszámot igen elmésen e bibliai mondással fejezi ki : »Nő kéri a férfit. « Nővére G el a, igen fiatal korában is foglalkozott már atyja nyomdájában, mely néhány évig a Saale melletti Halle-ban is fennállott. Egy 171o-ben Halle-ban nyomott imakönyvben ez áll felőle :
»Ezen szép uj imát, elejétől végig, Én, Gela szedtem ki, egyetlen betüig ; Atyám Mózes nyomdász, fia Ábrahámnak ; Anyám Freudé, lánya volt Cohn Izraelnak; Testvéreim száma tiz — tartsa Isten őket ! Én kis leány vagyok még, ki nem élt tiz évet. Ne csodáljátok, hogy igy kell már dolgoznom, Izrael leánya rég szenved, fájdalom ! Egyik év elmúlik, jő helyébe másik, Ámde a megváltás még mind nem érkezik; Könyörgünk s kiáltunk Istenhez évente, Mikor jut már imánk az Urnak elébe ? Ámbátor énnekem csendesen kell lennem, Tiltva van a szólás családomnak s nekem ; A mi sors érkezik egész Izraelre, Abba' legyen részünk mi nekünk is szinte, Mert imigyen hangzik a biblia verse : Örvendezni fognak mindazon emberek, Kik gyászolják estét Jeruzsálemünknek ; És a kik vitettek bus számkivetésbe, Megváltáskor lészen részük nagy örömbe.c
Gela unokahuga R e b e k k a, Neuwiedben héber nyomdával biró fivérének, Israelnek leánya szedte fivérével Tóbiással együtt Lőb Arje Jehuda ben Samuel Zewi krakkói rabbinus »Saagat Arje« czimü véleménygyüjteményét, mely 1738-ban jelent meg.
Ezen itt nevezett Rebekkával egyidejüleg élt Wilmersdorfban Viola, egy fürthi nő, Schlenker Mózes leánya, ki Hirsch Jacob ben Mosessel élt másodszori házasságban. 1727-ben férjével együtt dolgozott az ismert négy részből álló »Turim« czimü munkán, mely Wilmers- dorfban nyomattatott ki ujra; férje az »Orach Chajirru czimü rész végén szép emléket állitott »jámbor és erkölcsös« nejének, a zárszót képező költemény egy sorát szentelvén hűséges élettársának.
HÉBER-NÉMET ÍRÓNŐK.
A 16-ik század beálltával a német nyelv is belevonatott a zsidó irodalomba. Szükségessé vált biblia- és imakönyv-forditásokról és nők és tanulatlanok számára való népszerü és épületes olvasmányokról gondoskodni. Német nyelvü és német versméretü bibliai eposzok keletkezének, melyek mintaképeül az ugyevezett Sámuel-könyvben megjelent »Dávid életé«-t tekinthetjük. E Sámuel-könyvet, melynek versmérete szerint készült több más dolgozat is, nő szerzette, Litte asszony Regensburgból. Mivel a zsidók e városból még 1519-ben elüzettek, ugy kell lenni, hogy Litte asszony még ezen kor előtt élt és irt. Nem irt roszabbul azon kor keresztény iróinál ; mint a következő mutatványból kitetszik:
"Wir wissen wol, sprach Elias, dein Bossheit nmss gesehehen, Du bist darum herkommen, dass du den Streit wilst sehen. Wo hast du unsere Schaflein in dér Wüsteney gelahn ? Geh mir aus den Augen, du solst hie heime hin gahn.
(Magyarul szabadon forditva ilyenformán hangzik:
Tudjuk, szól Éliás, teljes álnokságod ; Ide azért jöttél, hogy lássad a harczot. Hol hagyád bárányink kinn a sivatagban ? Menj el szemem elöl, és térj vissza nyomban.)
Nem oly valószinütlen tehát ezen közlemény, hogy egy zsidónő a 16-ik század első felében egy tiszta német nyelvü költeményt irt, melyben az udvari életnek nagyon is szabad rajzát adván, azzal Bécsből való kiutasittatását vonta magára. Akermann Rachel — igy hitták a fiatal költőnőt — egy igen gazdag bécsi zsidó egyetlen leánya volt, és már kora ifjuságában jeles irodalmi tehetséget árult el. A legjobb mesterek által oktattatván, gyors előmenetelt tett a görög és latin nyelvekben, és verseket is irogatott a maga gyönyörüségére. Irt egy költeményt »Geheimnisse des Hofes« (Udvari titkok) czina alatt, melyben az udvari cselszövényeket oly modorban festé, hogy költeménye csakhamar betiltatott, ő pedig atyjával együtt Bécset elhagyni kénytelenittetett. Rachel, ki forró szeretettel ragaszkodott szülőhelyéhez,
