„Mivel kezeid munkáját eszed, boldog vagy, úgymond, és jól lesz dolgod.”[1] Azoknak pedig, kik igazságos módon keresik az élelmet, jótékonyságának gyümölcsét ígéri az Úr, mondván: „Kiárasztja az Úr áldását pinczéidre és kezeid minden munkáira, és megáld téged.”[2] Nem is egyedül azt kérjük az Istentől, hogy azzal élhessünk, a mit jóságának segítségével, izzadással és erőfeszítéssel szereztünk, mert az mondatik igazán mieinknek: hanem józan értelmet is kérünk, hogy a jól szerzettekkel jól és okosan élhessünk.
Mindennapit.
XIII. Miért adatik hozzá ezen szócska is: „mindennapit”?
E szó is a mértékletesség és takarékosság azon fogalmát fejezi ki, melyről előbb szólottunk. Mert nem sokféle és válogatott ételt kérünk, hanem azt, mely a természet szükségét kielégítse, hogy megszégyenüljenek azok, kik közönséges étellel és itallal meg nem elégedvén, válogatott étkek és italok után áhítoznak. Hasonlókép e szóval „mindennapit” megfeddetnek azok, kik ellen Izaiás ama rettentő fenyegetéssel él:[3] „Jaj nektek, kik házhoz házat ragasztotok, és mezőhöz mezőt foglaltok a hely véghatáráig; vajon ti egyedül fogtok-e lakni a föld közepett.” Mert kielégíthetetlen ezen emberek kívánsága, a kikről írja Salamon:[4] „A fösvény nem telik be pénzzel:” akikre vonatkozik még az apostol mondása is:[5] „A kik gazdagok akarnak lenni, kísérletbe esnek és az ördög tőrébe.” Mindennapinak mondjuk továbbá a kenyeret, mivel vele az éltető nedv megújítására élünk, mely a természetes melegség ereje által naponkint felemésztetik. Végre e szócska azt is értésünkre adja, hogy szüntelen kérnünk kell, hogy Isten tiszteletében és szeretetében megmaradjunk s teljesen meggyőződjünk, amint igaz is, hogy életünk és üdvünk Istentől függ.
Adjad nekünk.
XIV. Mit jelent e két szó; „adjad nekünk?”
Kiki be fogja látni, mennyi anyagot nyújt e két szó a
