házasságtörés bűnével megsérteni vagy szétszakasztani ne merészelje. Mindamellett e tárgy kifejtésében igen óvatos és körültekintő legyen a plébános s leplezett szavakkal említse a dolgot, melyhez mérséklet illik inkább, mint bőbeszédűség. Mert attól lehet tartani, nehogy, ha hosszasan s igen bőven iparkodik fejtegetni, mily módon térnek el az emberek e törvény parancsától, talán azon dolgok elbeszélésére tévedjen, melyek inkább anyagot szolgáltatnak a bujaság felgerjesztésére, mint módot annak megfékezésére.
II. Mik parancsoltaknak e törvényben?
De mivel e parancsban sok foglaltatik, a miket mellőzni nem szabad, azokat annak helyén fejtsék ki a lelkipásztorok. Két részből áll tehát: az első határozott szavakkal tiltja a házasságtörést: a másodiknak az az értelme, hogy gondunk legyen a lélek és test tisztaságára.
III. Mi tiltatik itt a házasságtörés vagy paráznaság neve alatt?
Hogy pedig a tanítást azon kezdjük, a mi tiltatik: a házasságtörés a törvényes házas-ágy megsértése, akár idegen, akár tulajdon legyen az. Mert, ha a férj valamely szabad nővel vétkezik, tulajdon házas-ágyát szennyezi be; ha pedig szabad férfi más nejével közösködik, a házasságtörés szennyével más házas-ágya mocskoltatik be. A házasságtörés e tilalmában pedig szent Ambrus[1] és Ágoston[2] tanúságaik szerint minden benne foglaltatik, a mi illetlen és szemérmetlen. Hogy ezen értelemben veendők e szavak, kivehető mind az ó, mind az uj szövetségi szentírásból; mert a házasságtörésen kívül a bujaság más nemeire is büntetések vannak szabva Mózes törvényében.
IV. A bujaságnak a szentirásban elöszámlált különféle nemei.
Mózes 1. könyvében[3] Írva van Judás ítélete menye fölött. Mózes V. könyvében[4] kitűnő ama törvény, hogy Israel leányai közöl senki ne legyen kéjhölgy. Továbbá olvassuk Tóbiásnak,[5]