Oldal:Tibád Antal - A román kérdés.djvu/96

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

Ez volna a hivatalos reczept.

Tehát alig egy két jelentőség nélküli dolog kivétével egészen a régi megszokott nagyhangú fenyegetőzés, melyre már csak mosolyognak azok, kik ellen intézve van; és a még régibb üres ígéretek, melyekre többé semmit sem adnak, sem a román, sem a szláv nemzetiségű népek.

El akarják választani a román népet a román intelligencziától: tehát nzon román paptól, kire a legfőbbnek — lelkiüdvösségének gondozását bizta ; azon román tanítóktól és tanároktól, kik gyermekeit nevelik és oktatják; azon román ügyvédektől, kik jogi ügyeiben tanácscsal látják el és a hatóságok előtt képviselik; azon román közhivatalnokoktól, kik sérelmeit orvosolni és jóllétét gyarapítani igyekeznek; azon román bankhivatalnokoktól, kik pénzügyi szükségében megsegítik és gyámolítják. El akarják választani aromán népet azon román intelligencziától, melylyel együtt él és állandólag érintkezik; azon intelligencziától, mely az ő kebeléből fakadt és fog fakadni továbbra is, mint a virág a fából; azon román intelligencziától, melyben az a nép saját énjének megnemesedett personifikáczióját szemléli és szereti.

Nem, uraim. Ez a vállalkozás nemcsak hogy nem heljes, de a szónak legteljesebb értelmében lehetetlen is. Körülbelül annyit jelenten? az, mintha valaki a napsugarakat akarná elválasztani azon naptól, mely azokat szakadatlanul termeli és termelni fogja mindaddig, míg csak végképpen ki nem alszik.

Ezekből egyszersmind levonhatjuk a konzequencziákat azon irányban is, vájjon helyes-e ama feltevésünk,