mint mulasztást említi fel és rója meg azonban, hogy a magyar nyelvre vonatkozó törvényhozási intézkedésekkel (1836 : III., 1840 : Ví. és 1844 : II. t.-cz.) kapcsolatosan, a más fajbeliek és nyelvűek méltányos kielégítéséről is nem lett gondoskodva.
Hogy mit értett Wesselényi a más nyelvűek méltányos kielégítése alatt: arra nézve a »Szózat« nem ad bővebb felvilágosítást.
Az e részben mutatkozó hézagot azonban némileg pótolja a dicső emlékezetű hazafinak az országgyűlés felső házában 1848. évi augusztus hó 25-én tett indítványa, melyben oly törvényjavaslat előterjesztését kívánja a kormánytól, melynek alapján az erdélyi egyesült és nem egyesült görög vallásúak egyházi dolgai felett az illető egyházak, a minisztérium felügyelete alatt szabadon rendelkezhessenek és egyházi belügyeikről szóló jegyzőkönyveiket magyar és román nyelven szerkeszthessék; továbbá, hogy a román elemi iskolákban a román nyelv legyen a tanítás nyelve; hogy a román községekben a jegyzőkönyvek magyar és román nyelven vezettessenek; és végre hogy a román nyelvű kér-, köt- s más magán oklevelek mindenkitől elfogadtassanak, ha latin betűkkel vannak írva.
Kossuth Lajos már a »Pesti Hírlap« hasábjain egyik első rangú bajnoka volt a nemzeti nyelv ügyének, s egyszersmind a legsúlyosabb ostora az ország békéjét veszélyeztető pánszlávisztikus törekvéseknek.
Hogy gróf Zaynak a két protestáns felekezet szerves összeköttetésbe hozatalára vonatkozó indítványát melegen pártolta s azt a közös egyházi hírlap
