<poem> Parancsolom a babámnak, Ej, haj ! szeretőmnek, magának ! Gyújtson gyertyát, vessen ágyat. Ennek a szép szabadságos huszárnak.
13. Az én rózsám sarkantyús csizmája Nem csörög már többet a csárdába; Majd csörög a debreczeni várba, Debreczeni huszár-kaszárnyába.
Az én rózsám karjai, karjai, Nem akarnak hajlani, hajlani; Meg kell annak hajlani, hajlani, Ha meg akar ölelni, csókolni.
Az én rózsám rózsaszin ruhája, — Rászállott a harmat az aljára. Gyere babám, verd le a harmatot, Űzd el a szivemből a bánatot.
14. (Székely népdal.) Az Olt vize folydogál csendesen. Az én rózsám zokog keservesen. Zokoghatsz már, mert elszalasztottál Egy oly hivet, kit rég óhajtottál.
Engem hínak Búslaki Mátyásnak, Visznek engem holnap katonának, Fényes kardot kötnek oldalamra. Tarka övet karcsú derekamra.
Ha meghalok, ki sirat meg engem? Vájjon kinek marad pergát-ingem? Ha meglőnek, jó lesz a sebemre. Ha meghalok, eltemetnek benne !
