<poem> 120. Kilenczet ütött az óra, este van, Haza mennék, jaj, de nagyon setét van ! Kedves rózsám, gyújtsál gyertyát, Mutasd meg az ország útját, Merre van.
Nyisd ki rózsám zöld leveles kapudat. Hadd vezessem be elfáradt lovamat, Adjál neki szénát, zabot, Ugy sem tölt itt három napot Te-nálad.
Kinyitottam zöld leveles kapumat. Vezesd hát be daruszőrü lovadat ; Adok neki szénát, zabot. Tölthet nálam két hónapot A lovad.
121. Kiöntött a Tisza vize. Szőke kis lány fürdik benne, Én is megfürödtem benne, Rám is ragadt a szerelme.
Ki a Tisza vizét issza. Fáj is annak szíve vissza ! Én is ittam már belőle, Fáj is az én szívem tőle.
122. Kipattant a búza szeme, Ragyogó csillagom, galambom! Kipattant a búza szeme. Vájjon rózsám, szeretsz-e te? Ragyogó csillagom, galambom !
