Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/255

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> VII. ÁGRÓL-ÁGRA.

1. Ablakomba három bokor muskátli, Beizentem a rózsámnak : jöjjön ki. Én magam is beszólottam, nem jött ki, Megállj csalfa, megbánja ezt valaki !

2. A csombordi menyecskék Olyanok mint a kecskék. Ha egy repcsent meglátnak, A házra is felhágnak.

3. A fának is jól esik. Ha az ágát felnyesik. Szomszéd asszony se bánja, Ha férjhez mén a lánya!

4. A felszegbe rózsa terem, Az alszegbe petrezselyem. Ha a felszeg rózsa volna, Mégse szakasztanék róla. Ha az alszeg tövis volna. Mégis ösvényt vernék rajta.

5. A fűzfa is lehajtja a levelit. Hogy az cső ki ne mossa a tövit. Én is búnak hajtottam a fejemet, Szeretőmet elszólták az irigyek.