Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/150
Vékony deszkakerités.
Jaj be karcsú teremtés!
Mihelyt őtet megláttam,
Mindjárt magamnak szántam.
24.
Disznó a mezőben annyit nem turkál,
Hányszor az én rózsám engem megdorgál.
Annyit nem turkál, annyit nem turkál,
Hányszor az én rózsám engem megdorgál.
Csikó a ménesen annyit nem nyerít,
Hányszor az én rózsám engem beterít,
Annyit nem nyerít, annyit nem nyerít.
Hányszor az én rózsám engem beterít.
25.
Egy ut mellett lefeküttem ;
Alig hogy elszöndöröttem.
Kökény szömöm fölvetöttem :
Kílencz zsandár állt mellettem.
Zsandár urak, mit akarnak,
Talán engöm megvasalnak?
Hogyha engöm megvasalnak.
Még az madarak is sírnak.
A gyutají hídon átul
Hajtottam hat csikót átul —
Kutya zsandár ugy mögkötött:
Kezem-lábom elsenvedött;
Hogy a kezem elsenvedött,
Szolgabíró kínevetött:
»Ugye, betyár, jobb lőtt volna.
Másnak kárt sem töttél volna !»
