Mi azonban szíves olvasóink fentebbi kiváncsiságát nem csak természetesnek, hanem méltányosnak is találjuk. Mert ha szerencsések valánk regényi személyeinket, nagy ügygyel bajjal becsempészni olvasóink, olvasónéink kegyébe, kötelességünk ezeket meg is nyugtatni a felől, hogy regényünknek, összeházasitásokkali befejezte után sem kezdtek váló pert – mi különben is csak prózai életünknek divatos attribútuma, s ugy nem illik költői regénybe, mint nem, fényes soiréeba a véres hurka – hogy meg nem fogyott kenyeres kosaruk és barmaik tenyészése, nem áztak, fáztak s a t.
Szerencsénkre, mi krónikánk emberségéből, szolgálhatunk adatokkal arra: miként végződtek a kakasdi catastróphák.
A kakasdi úri családokat rokonság, szerelem és barátság, egy szíves családdá forrasztották össze, melly már e földön anticipálta a túlvilági boldogságot, s melly saját boldogságában, nem hagya egy boldogtalant is a faluban; ugy hogy évtizedeken át, szin-