Medveének
<poem> Medvecsalogató
Nénéim, nénéim, lassabban hajtsatok, Tűhegyes tüskék megszúrják talpatok! Zelnice-termő pázsitos parton, Málna-termő meredek marton Lassabban hajtsatok: Csipkefa felszúrja gyönge talpatok!
Medve-ín bűvölés
Éles fejszém Épp most veszett el. Nem te loptad el? Így válaszolsz: "Nem én loptam el!" Hát hogyha nem vallod meg: Medve-inat perzselek. Amint ez a medve-ín Itt megzsugorodik, Kezed, lábad is, ím Így megzsugorodik: Akkor megtalálom Fejsze-lopó emberem. Add vissza a fejszém, Meglásd, jobb lesz neked- Akkor medve-inat Nem perzselek!
Eskü-ének
Az ég, a föld, a víz, a tűz hallja meg! Az ég érjen el, A föld nyeljen el, Víz-ár borítson el, Tűz-láng emésszen el- Szép nap, ne lássalak, Ijam-fijam, vadam-halam Ne lássam, Ha másoknak Tolvajként kárt okoztam!
Rapeszke asszony éneke
Öt teli házat győző. Tíz teli házat győző Rapeszke asszony Falubéli asszonytársait hívja: „Induljunk szaporán bogyószedő útra!” Falubéli asszonytársai futnak, Szép szárnyas madárral ékesített Ékes bödönjüket Hónuk alatt hozva.
„Figyeljetek rám!- így kiált Rapeszke- Nagy-sok halmos lápot bejárunk napestig, Szarvasbika-legeltető zsombékhoz érkezünk, Öregujj-nagyságú mézízű málna, Öröm nézni, a földet béborítja…” Ámde a málna bokros sűrűjében Most megpillantunk Egy erőskarmú Karmos állatot. Fene foga villan, szörnyű szája bődül, Falu-rengető rettenetes hangon. Nem retten meg Rapeszke asszony -így kiált: „Ha a karmos állat valakit megtámad, Sietek én segítségül!”
- Szaporán szedő asszony mézízű málnával Félig sem szedte meg bödönét, Szép lassacskán szedő asszony mézízű málnával Még nem borítá bé bödöne fenekét- Falu-rengető haragos hanggal Támadok rájok, Város-rengető rettenetes hanggal Támadok rájok.
-Falubéli asszonyok csapata Szétfutamodik. Tíz teli házat győző Rapeszke asszony Mint vihar dühével dacoló erős fa Áll meg velem szemben. Én, erős állat, karmos kezecském Nyuszttal védett vállára Odavetem. Tíz teli házat győző nő, Rapeszke asszony Fonálnyeső finom kését Ím előrántja, Erős állat szívét, szent szívemet Ezzel döfi által. Nyakat-levágható gyökeres álomba Szenderít engem.
Kiált Rapeszke a megrémült nőknek: „Miért menekültök?!” Falubéli asszonytársai Kérdezik erre: „Erőskarmú karmos állat Merre ment? Hol van?” Rapeszke asszony ráfeleli: „Az erőskarmú karmos állat Ím, itt fekszik holtan.”
-Rapeszke asszony tíz teli házat Győző erejével Nyuszttal védett válla fölé Emelint engem. Mohás lápon át így viszen engem, Révhez kötött csónakba raknak, Asszonyok csapata így evez vélem. Tavi táplálékkal bővelkedő házba Így visznek engem. Három szál deszkából ácsolt állványon Kiterítenek engem, Leányokkal hangos, legényekkel hangos Házban serkentgetnek engem. Tíz teli házat győző Rapeszke asszony Ropja a táncot. Énekkel vigadó vigasságos házban Ropja a táncot. Kaja kuj! Kaja kuj!
Forrás: Napfél és Éjfél, Finnugor rokonaink népköltészete, Képes Géza fordítása; Magyar Helikon, 1972.