Magunk biztatása

Magunk biztatása szerző: Móra László

Coincy, fogolytábor 1920. január
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.

A titkokkal hintett, meg nem fáradt Élet
Végig szántott rajtunk megint egy bús évet
Megsebzett szívünknek tépte sok reményét,
Könnyekkel hintette szerelmünk meséjét.
Fogoly lelkünk álmát kinevette gúnnyal,
S teleszórta kínnal, teleszórta búval.

Nem hallotta senki száműzöttek szavát.
Nem érezte senki bilincseltek jajját.
Csak szállt, csak viharzott a kegyetlen Élet.
S elkorbácsolt rajtunk megint egy bús évet.
Nem, nem hozott vigaszt fogoly életünknek,
Csak csüggedés magvát hintette lelkünknek.

De újév virradtán fény árad az égből!
Biztató tavasz kél a Szilveszter-éjből.
Tán valóra válik? Tán igaz lesz egyszer:
Az álomból élők otthon ébrednek fel
A megtépett,...árva,... s mégis szép Hazába,
Hol ha ég csillag: ég Isten igazába!