Hatvanegyedik

Hatvanegyedik szerző: Balassi Bálint

Egy katonaének. In laudem confiniorum

az „Csak búbánat” nótájára


1 Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?
     Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;
     Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.

2 Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul,
     Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul,
     Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.

3 Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,
     Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik;
     Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik.

4 Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt,
     Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt,
     Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt.

5 Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak,
     Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak,
     Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak.

6 Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek,
     S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek,
     Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek.

7 Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok,
     Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok,
     Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok.

8 Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,
     Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,
     Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.

9 Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!
     Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve,
     Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!


     

Még vadnak ennéhány Istenhez való énekek, kiket a psalmusokból is, magátúl is szerzett,
ki mindenestül is tíz, azok más könyvban vadnak, nem is adja azokat ki, meddig több psalmust
nem fordít meg azokhoz. Azért e világi éneket a Jephtes históriájátúl elválva, ki még nem kész...[3]

[3] Talán Balassitól származó megjegyzés, amelyből a Balassa-kódex másolója csak ennyit írt le. A félbehagyott mondat elképzelhető kiegészítése: ...többé nem szerez.