Hűség (Somlyó Zoltán)

A Wikiforrásból
Hűség
szerző: Somlyó Zoltán

Az ételedhez én adtam a sót,
az italodhoz én adtam a szomjat;
az estjeidhez olyan altatót,
amely a mákony ízével dacolhat.

Hangod szárnyára én adtam a szót
s a némaságod én adtam a kéjben.
Én adtam a hazugságot s valót;
az éjt a napban s a napot az éjben.

Bocsáss meg nékem… nem birom tovább!
Cipeld magad ruhád setét uszályát.
A hintó eltaposta bús lovát,
mely hűen vitte hideg éccakán át.