Gyáva líra

Gyáva líra szerző: Somlyó Zoltán

Vannak dolgok, amikről nem beszélünk,
mert szóba foglalt fényük langy, hamis…
S miket elhallgat még a líra is.

Én sose voltam finom s álszemérmes;
sosem kerestem gyengéd rímeket.
De most, ez egyszer, szólnom nem lehet.

Csak jajgatás és dadogás e vers is,
öreg fogak közt öreges nyögés –
fázós sorokba fojtott dünnyögés.

Mert szívemben sok kérdeznivalóval,
félek a hangtól, amely áruló,
s gyilokként önfejemre háruló…

Ezért pipámat megtöltöm szinültig,
a gyújtót lassan föllobogtatom
és kinézek a nyitott ablakon.

És számolom: egy férfi, kettő, három…
Még járnak itt e sötét avaron…
De látni őket már nem akarom.

És önmagam is szörnyű teher látnom,
e súlyos nyűggel meg miért gyaláz
bennünket a csók… láz… fogantatás?…

…Ó, lesik már a lábam közt a lépést!
artériáim hő lélekzetét.
S a vágyaimból ömlő bús zenét…

Keserű számban kis tajtékpipámat,
kapadohányba fúló sok jajom,
s pecsétgyűrűmet szegény ujjamon…