Gyászvitézek
| Gyászvitézek szerző: Vida József |
I.
Megszünt a csatazaj, a kardok csörgése,
Csak távolról hallik lovak nyeritése,
Mellyek urok nélkül
Elszáguldhatának a harcz mezejéről.
Nem maradt egy hant sem az augsburgi téren,
Melly ne fürdött volna drága magyar vérben;
Elmult bajnokoknak
Halovány hullái halmokat alkottak.
Husz ezeret ölt le ellenség boszúja,
Husz ezer az áradt Lech vizébe fúla.
Könyezett az ég is…
És vegyesen ömlött a csatában vér, viz.
Csak heten maradtak élve: gyáva férgek,
Kik hős társaikkal együtt halni féltek,
Inkább választottak
Dicső halál helyett rút szégyent magoknak.
S szólt a győztes Otto: „kegyelmezek néktek,
Hogy véreiteknek a hirt megvigyétek;
De megbélyegezlek,
Hogy hitele légyen otthon beszédteknek.”
S meg lőn bélyegezve a hét gyáva harczfi…
Jobb lett volna nékik dicsően meghalni,
Mint fülek s orr nélkül
Térni haza mostan a harcz mezejéről.
Rokonaitok, ha a hazába értek,
Ölelő karokkal jőnek-e elétek,
Mondva: hozott Isten!…
Szánalom- és örömkönynyel szemeikben!?…
Ne térjetek vissza a szabad hazába,
Nem türetik ott meg, a ki halni gyáva;
Ki sem vár hon rátok,
Menjetek bujdosni, nincs többé hazátok. –
II.
Megindul a hajó Magyarország felé,
Mellyre őket Otto, a győztes ülteté.
Zugnak a hullámok, . . . .
Mintha a Duna is neheztelne rájok.
Feltünedeznek már a Kárpát hegyei,
Mellyeknek ormait csillámló hó fedi;
A csonka vitézek
Feléjök olly búsan, bánatosan néznek.
Mit érez a rab, kit visznek bitófára?
És ők mit éreznek a hon látására?!. . . .
Megrendül a szivök:
A jövendőtől nincs mi jót remélniök.
„Álljatok meg!… mi hir?… de ne feleljetek,
Könnyes szem, véres arcz beszél helyettetek.
Hol a magyar sereg?
S egyedül titeket haza mért küldtenek?!”
„Ki a honért, ha kell, elvérzeni gyáva,
Legyen rút rabszolga szép Magyarországba’;
Legyen csuszó féreg,
Ki honát, nemzetét becstelenité meg!”
„Nincs többé vagyontok, nincsen szabadságtok,
Sujtson benneteket a nemzeti átok!
Nem onjuk véretek:
A világ csufjára megvetve éljetek!” –
Kemény az itélet, rettentő az átok:
Becsületszerető nemzet volt birájok;
Nagy a büntetések;
Czudar gyávaság volt az elitélt vétek!