Füst Milán, a zord

Füst Milán, a zord szerző: Karinthy Frigyes

      Hosszú ideig a „Nyugat” körül lebegett, mígnem a szerkesztő feltalálta a Füst-nélküli Nyugatot, azóta csak gyéren jelentkezik. Az 1905-ik olimpiai versenyen egy 35,04 méteres verssorával ő nyerte meg a távköltés világbajnokságát. Első versei spulnira csavarva jelentek meg, kritikusai még nem végeztek a lebonyolítással, s így verssorainak még csak elejét ismerjük, hátulról visszafelé: állítólag így van értelmük. „Aggok a hideg vízben” című drámájának alapgondolatát a leküldött bányászoknak még eddig nem sikerült felhozni. Jelenleg egy hosszabb verssoron dolgozik, visszavonulva birtokaira, a sarokasztalhoz, közvetlen a Fizető Pincér hófedte csúcsai mögött!

EPIGRAMM

1. sor. Jaj, Uram, engem bántanak.
   
2. sor. Nekem hideg nyállal kenik homlokom is.
   
3. sor. És bizonyos tekintetben mindig rúgnak hátulról.
   
4. sor. Jaj, roppant hideg hagymákat eszek.
   
5. sor. És nekem kezeim ragadnak.
   
6. sor. Jaj, tele van a föld bélülről kukacokkal.
   
7. sor. És most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké.
   
8. sor. Jaj istenem, szerkesztő úr, mit tetszik szólni hozzá, hogy az ember meghal.
   
9. sor. És fekete földben sötét homokot eszik ragadós gombócokba összeragadva.
   
10. sor. Jaj, keserű így az élet, azér’ mondom, szerkesztő úr kérem, borzasztó nehéz az ember élete itt ezen a földön, bizony, bizony, s a súlyos angyal letorpad.
    
11. sor. S fáklyáját lefelé fordítja.