Elhagyott földeken
| Elhagyott földeken szerző: Móra László |
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Elhagyott földeken, szöllőlugas alatt
Álmokat kergetek, mint gyermekkoromba’...
A nagy égi lámpa nyugat felé szaladt.
(Bőszült gránát robban a közeli romba.)
A vadult viadalt nem is veszem észre.
Mint az álomlátó: csak nézek az Égre.
Sok boldog bogárka döngicsél köröttem.
Érett szöllőfürtök rám-rámnevetgetnek,
Az alkonyi szél meg bizalmasan suttog:
Álomlátó kacagj! Valahol szeretnek...
Valahol ma várnak ölelő két karral,
Mindig forró szívvel, imádó ajakkal...
Montelló csúcsánál véresül az égalj.
Végsőt üzen a Nap bíborsugarakkal.
Köröttem csend van, mint a kripta mélyén.
Csak ez a bolondos szívem lüktet halkan.
S míg a nap szívével messze száll a lelkem:
Magyar könnyem hull, hull az idegen telken...
Az újruhás égen sorba sorakoznak
Arany angyalszemek, csillámló csillagok...
Közülök néha egy leszalad a földre!
Valaki tán meghal?! Jaj, én is itt vagyok!
– Nem, nem adom szívem! Ne legyek még csillag!
Odahaza várnak... Odahaza hívnak...