Elba mellett

Elba mellett szerző: Tisza Domokos

Zúg a tenger Elba mellett
S a hullám hullámra kél,
Fölötte a sötét felleg,
Felőle ordít a szél.
E sötét felhő tenéked,
Úgy-e kis sziget, emléked?
És e szél a hír szele,
Bonaparte nagy neve.

Elülnek a nemzedékek,
A világ elváltozik;
Újabb oltár, újabb képek,
Miknek a kor áldozik.
De ki vad nyakát megüli,
Azt a nép imádva tűri,
S nem felejti, bárha holt,
Ha igaz zsarnokja volt.

Igy él most is millióknak
Szájában Napoleon,
Kik pedig jármába’ voltak
És szenvedtek egykoron.
Elba! Elba! — s a szigetre
Van minden tekintet vetve;
Szemmel emléket keres
Kiki, s ereklyét szerez.

De immár az éjben eltűnt
Az eseményes sziget
Immár énekem is megszűnt; —
Mert hozni ítéletet
A történet nagy könyvében,
Nem hívatásom énnékem:
Nagy kalandor! híredet
E kis lant nem ejti meg.