Dal a falumról
| Dal a falumról szerző: Jakab Ödön |
Falumat én már elhagyám rég,
Czifra városban élek én,
Hol harsány hangon zúg az élet,
S hetykén hivalg a pompa, fény;
De minden bármi csillogó itt,
S szerencsém akárhogy forog;
Jaj, beh sovárog vissza lelkem,
Ha a falumra gondolok!
Az én falum szerény falucska,
Más fénynek ott még híre sincs,
Csupán csak annak, mit a jó nap
Derűlt kedvében földre hint,
S mit esténként a tűzvilág vet,
Mely minden ablakon lobog.
Jaj, beh sovárog vissza lelkem,
Ha a falumra gondolok!
Oly csöndes ott az utcza mindég:
Nappal mezei munka van,
S este is csak szerelmes párok
Állnak itt-ott a kapuban,
De sok zajt azok sem csinálnak,
Kevés szóval is boldogok!
Jaj, beh sovárog vissza lelkem,
Ha a falumra gondolok!
Nincs e városból semmi ottan,
Hanem virág, az sok vagyon,
Mihelyt zsendül a föld kopárja
A völgyön és hegyoldalon.
S ilyenkor holdas éjszakákon
A fülemile hogy zokog!
Jaj, beh sovárog vissza lelkem,
Ha a falumra gondolok!
Beh szép a nyár ott! A verőfény
Egész mezőn a merre süt:
Pipacs rubintja. fák smaragdja,
S búzák aranyja mindenütt,
És cseng és bong a pitypalattyszó,
Míg az aratás elfogyott!
Jaj, beh sovárog vissza lelkem,
Ha a falumra gondolok!
Szebb ott az ősz is, mint e város
Fakó utczáin a tavasz:
Fátyolos fény ül a határon,
S valami méla, bús panasz;
Hull, hull a lomb és szél sohajtoz.
Mint a bajsejtő gond szokott.
Jaj, beh sovárog vissza lelkem,
Ha a falumra gondolok!
A tél is ott tél csak valóban!
A táj künn oly bús, elhagyott,
Házak füstje ha nem beszélne:
Azt hinnők, nincs is élet ott.
Pedig a nótás fonó-esték,
S azok a meghitt, víg torok!...
Jaj, beh sovárog vissza lelkem,
Ha a falumra gondolok!
Mily békén jár el ott az élet,
S ha már mindennek vége lett:
Milyen nyugodtan szenderülnek
Halálba ott az emberek!
Hült ajkukon a rég várt, édes
Pihenés vágya mosolyog.
Jaj, beh sovárog vissza lelkem,
Ha a falumra gondolok!
Oh, nem fél nálunk senki attól,
Örök ágyát hogy megvetik:
Sötét a síri éj nekünk itt,
De nem sötét ám ott nekik,
Mert az erős hit szent világa
Még sirjokban is ott lobog.
Jaj, beh sovárog vissza lelkem,
Ha a falumra gondolok!