A lap feldolgozottságának foka

Csitt, csitt!

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csitt, csitt!
szerző: John Keats, fordító: Kosztolányi Dezső

Csitt, csitt! Csöndbe tipegj, kedvesem az éjben!
  alszik az egész ház, de leselkedik rád,
édes Izabellám, a kopasz féltékeny,
hiába is húztad fejére a sipkát ─
  hiába siklasz úgy, mint hajnali tündér,
mely táncol a habon, ezüst vízgyűrűknél.
Csitt, csitt! Félve emeld könnyű lábaidat!
Egy nesz, vagy annyi se, s a kopasz fölriad.

A levél se rezzen, a patak se csobban ─
  csönd van, lecsukódik az éj álmos szeme,
cserebogár dünnyög, hallgatja álomban,
  halálra bűvölve, halk éjjeli zene.
Az őrködő hold is eltűn szemem elül,
gúnyból-e, jóságból, felhőbe menekül,
nincs fáklya az éjbe, messze tűz se remeg,
édes Izabellám, csak ajkad és szemed.

Nyisd ki a kilincset! de az égre ─ halkan!
  Meghalunk mindketten, ha megcsörrenik csak.
Végre! ─ s most ajkadat virágos ágyadban ─
  aludjon az öreg, szikrázzon a csillag,
mirólunk álmodik a szunnyadó rózsa,
tüzünktől bimbózik első kakasszóra.
Tojást költ a galamb, dala ideröppen,
míg csókolom ajkad vacogó gyönyörben.