Bevont házban a vigadás

← Nosza legény, a tánczba

Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János Bevont házban a vigadás

Töltsd tele pajtás, poharam →

Bevont házban a vigadás ritkának nem tetszik,
Felugrik a muzsikára, ki ül, avagy fekszik,
Sánta, béna, görbe, öreg légy, mégis jössz bálba,
Ha valaki elmaradna, esnék a nagy kárba.
Szegény, gazdag, nagy és kicsiny nem néz akkor másra,
Czifra, rongyos, bolond, okos nem hajt más szavára.

Bevett szokás hogy legények s szüzek együtt legyenek,
Szokás szerint egy lépést a tánczban tegyenek;
Ferkó, Jakab, Fülöp, János kiálts a Jóskára;
Itt a Jóska, már hallgassunk a kis Antalkára.
Náni, Boris, Rózsi, Julis hozzánk közelgetnek,
Azonban a módi úton velünk lépegetnek.

Készen állunk, mozog tagunk, vigad immár a seregünk,
Ugrik lábunk, örül lelkünk, kár, hogy hallgat a nyelvünk.
Fülöp Julist, János Borist ― — —
Te is Jóska, sietséggel nosza állj közünkbe,
Ugordáljunk, meg se álljunk, mig tart a pinczénkbe.