Bájos völgy
| Bájos völgy szerző: Vida József |
Bájos völgy! itt vagyok megint
Viruló szép öledben;
Körülem némaság — csak egy
Szellősohaj se lebben.
Pacsirta, csíz és csalogány
Nem hallatják daluk,
Csak a távolban hangozik:
Kakuk, kakuk, kakuk!
Lelkemnek, ah ! oly jól esik
E mélabús madárszó!
Szivem nehéz, eszmém sötét,
Mint egy fekete zászló.
A kedves ajkak végszava
Folyvást fülembe zug...
A távol erdő egyre zeng:
Kakuk, kakuk, kakuk!
Ki ne szerette volna őt
Örökös mosolyával,
Igéző kék szemeivel,
Liliomhomlokával?!
Beszéde lágy volt, mint minőt
A szellő ajka sug...
A távol erdő egyre zeng:
Kakuk, kakuk, kakuk!
Minden szemet elbájola
Szelid, tündéri képe;
De a halál kegyetlen ur,
Nem nézi: rút-e, szép-e?
S előtte föltárultanak
A mennyei kapuk...
A távol erdő egyre zeng:
Kakuk, kakuk, kakuk!
Felöltöztették ékesen
Liljomfehér ruhába,
Aztán szépen lefekteték
A fekete sir-ágyba:
Lakása most a temető,
Abban parányi zug...
A távol erdő egyre zeng:
Kakuk, kakuk, kakuk!
Ébren vagy alva, látom őt,
Előttem leng alakja,
S bár zsákmányát a néma sír
Többé vissza nem adja:
Szivem, mint árva gerlicze,
Utána sírva búg...
A távol erdő egyre zeng:
Kakuk, kakuk, kakuk!