Az ember összehúzza jól magát!...

Az ember összehúzza jól magát!... szerző: Somlyó Zoltán

Sokat lát, aki negyven évet élt.
Most már feladhatok minden reményt.
Halálos baj már az a régi lob...
Ha eddig így volt, nem lesz sose jobb.

A rosszra most már berendezkedem.
A régi megszokott rend ez nekem.
Az élő rossz, mely esik, havazik
tavasztul télig, téltül tavaszig...

Esőköpeny-é vagy télikabát:
az ember összehúzza jól magát,
hogy minél kisebb és szürkébb legyen,
mikor végzete útjain megyen.

A bánatnak, mely mindig célt kutat,
így legalább mind kisebb célt mutat.
S az éjben, amely végleg ráborult,
vér nélkül ússza meg a háborut...

Mert ő már se nem úr, se szolga itt.
Csak önmagának teszi dolgait.
S ha egy nap megbicsakolja magát,
egyetlen szót se szól száz éven át...